- Bach korszakában is voltak olyan zenei művek, melyeket a zeneszerző biztosan nem játszott volna el. Nyilvánvaló, hogy amit Lajcsi művel, az a napi szórakoztatást szolgálja. Ugyanakkor szintén a napi szórakoztatást szolgálja a Csillagok háborúja és a Harry Potter zenéje, de ettől még nem illene a lakodalmas rockot egy szintre hozni a filmvilág legfantasztikusabb alkotásaival. Többé-kevésbé biztos vagyok benne, hogy a Beatles zenéjét kétszáz év múlva szinte komolyzeneként fogják kezelni, miközben a lakodalmas rock nem fog fennmaradni.

- Nyáron a tárgyalásokon ott ült a kisebbik fiam, aki nevezetesen a film második részében szerepelt Harry egyik osztálytársaként. Abban a jelenetben, amikor a madarat talpas pohárrá változtatják, ő fordul hátra a vágóképen. Egyszer csak közbeszólt, miért nem szerepeltetjük a Harry Potter zenéjét is. Mindenki elkezdte a dúdolni a dallamokat. Párhuzamként megemlíthetem, hogy Mozart Varázsfuvoláját egyes zenetörténészek nem fogadják el komoly operának, hanem ki merik jelenteni, hogy Mozart bóvlit komponált! Pedig harmadnapra a bemutató után a bécsi utca népe már fütyülni tudta a nyitányt.

- Hiszek Istenben, de már elég rég óta azon az állásponton vagyok, hogy közvetlenül vele állok kapcsolatban. Persze ettől még nem probléma, hogy vannak papok. Ha a babonás hiedelmekre gondolt kérdésével, az a válaszom, hogy pont annyira vagyok babonás, amennyire még egészséges. Az egyik legjobb barátom egy igen ismert sebész. Bár valóban komoly tudós, van egy számomra furcsa szokása: miközben megteszi az otthona és a kórház közötti utat, 360 darab tárgyat kell megérintenie ahhoz, hogy sikeres legyen a napja…

Furcsa módon igen. Abban a percben, ha egy fekete macskát látok az úton jobbról balra fordulni, inkább kikerülöm az állat útját. Ezeket soha senki nem bizonyította.

- Soha nem titkoltam, csak néhány évvel ezelőtt írtak róluk először. Mivel több ezer kilométerre élnek Magyarországtól, nem voltak köztudatban. Nagyobbik fiam édesanyja éppen a jövő héten jön hozzám látogatóba, hogy megbeszéljük az egyetemi tanulmányait.

- Igen, ez így van rendjén.

- Vicces volt a találkozásuk, mert Dan, a nagyobbik a bécsi repülőtérre érkezett, én pedig eközben Kapolcson léptem fel, ahova Nicholas is elkísért. Mivel a kisebbik autó volt nálam, nem tudtunk mindketten kimenni érte, ezért a fiamat a faluban hagytam, ahol izgalmában megivott a helyiekkel hat pálinkát. Természetesen az ital megártott, olyannyira, hogy mikor időközben megérkeztünk, Dan segítette be a magán kívül levő öccsét a szállodába, mint egy jó pásztor. Másnap reggel Nick felébredt, ránézett a másik ágyon fekvő testvérére, és felocsúdott: „jaj, te vagy a bátyám!

- Lehet, hogy egy kissé csúnyán hangzik, de nekem az orgonám a családom. Ha valaki ötéves korától ennyire elkötelezi magát a zenének, mint én, az már olyan, mintha szerzetes lenne. Úgy nem lehet családban élni, ha az apa egy hónapból két hetet külföldön van, aztán hazajön, de nem lehet hozzászólni, mert állandóan gyakorol.

- Nem lenne olyan családom, aki miatt fel kellene adnom a zenét. Elsősorban is orgonista vagyok. Örülök, hogy van két tehetséges fiam, és kimondottan baráti a kapcsolatunk. Ha egy protestáns lelkész felesége arra kéri férjét, hogy vegye le a palástot, nem is szereti igazán élete párját. Számtalan muzsikus élt a történelemben, aki a koncertezés mellett családi életet élt, de a nagyobb többség nem volt ilyen ügyes. Ha belegondolunk, hogy az ismert nagy utazó művészeknek milyen volt a magánélete, beláthatjuk, hogy a többségük családi életet megborult, vagy eleve későn kötöttek házasságot. Solti György és a felesége már hatvan felett járt, amikor oltár elé álltak.

- Ezen már sokat gondolkodtam. Igen, lehetségesnek tartom. Az elkövetkező években szeretném majd a koncertek számát csökkenteni. Ez természetesen nem a zene szeretetével függ össze.