Kelemen Anna ügyvédje arról tájékoztatta levelében a Karinthy Színház igazgatóját, hogy a modell már egy éve visszavonult a nyilvánosságtól, ezért nem tekinti magát közszereplőnek, viszont magánemberként sérti, ha egy színházi előadásban személyének bemutatása hátrányosan befolyásolhatja megítélését. A jogi képviselő úgy vélte - a próbák kapcsán napvilágot látott híradásokra alapozva –, amennyiben abban a változatban játsszák közönség előtt az előadás említett jelenetét, amely sérti ügyfelét, bíróság útján kérnek elégtételt.

Verebes István, a darab rendezője  a Kabaré 24 Színház Nagymező utcai épületében arról tájékoztatta a sajtót, hogy milyen megoldást talált a jelenet teljességének megtartására, hogy a tréfa is megmaradjon és a kabaré poénja se vesszen el. Közeleg a következő előadás, amely eldöntheti, valóban él-e a per lehetőségével a modell és ügyvédje, vagy sem. Verebes István nem vetíti ki Kelemen Anna portréját, és a jelenetben is Lizácskának nevezi majd a szerepet.

A darab írója, rendezője hangsúlyozta: nem azért változtatta meg a jelenetet, mert az ügyvédi felszólítás megingatta volna abban, amit az egész darabbal az úgynevezett „celeb világról” valójában gondol, hiszen amíg Kelemen Anna - ügyvédje szerint - „visszavonultan” él, addig az interneten azért továbbra is megtalálható weboldala, ahol visszafogottnak egyáltalán nem nevezhető fotói ugyancsak megszemlélhetőek. Ám ha ez sem így lenne, a nyilvánosság előtt egyszer is megjelenők „emlékének” elemzése évszázadok után is tanulságos lehet. Verebes azért változtat, mert egyetért a Karinthy Színház igazgatójával, Karinthy Mártonnal, aki „személyiségjogi business”- nek minősítette az esetet, vagyis szerinte, amíg a jelenet ártatlan kabarétréfának minősül, addig Kelemen Anna ügyvédje részéréről az udvarias, ám fenyegető levél valójában üzlet.