A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által kiszabott felfüggesztett egyéves szabadságvesztést helybenhagyta. Azonban az elsőfokúnál súlyosabb katonai büntetést szabott ki, ugyanis az elítéltet lefokozta, azaz megfosztotta a korábban szerzett rendfokozataitól. Az elsőfokú bíróság szerint a bv.őrmester „a szolgálatban megtartható” lett volna. A másodfokú tanács elnöke azonban az ítélet szóbeli indokolása során kifejtette, hogy a bv. felügyelő szándékos és erőszakos magatartással megszegte hivatali kötelességét és méltatlanná vált a szolgálatra.

Győző Gábor, a sértett jogi képviselője szerint „A tegnapi döntés különös jelentősége az, hogy a rendvédelmi szerveknél dolgozók által elkövetett bántalmazásokat nagyon nehéz bizonyítani, gyakran vádemelésre sem kerül sor, holott az ügy körülményeiből nyilvánvaló, hogy a bántalmazás megtörtént. A sértettek – a további következményektől tartva – gyakran nem tesznek feljelentést az őket megverő rendőr vagy büntetés-végrehajtási dolgozó ellen. Ha ez mégis megtörténik, akkor tanúk és videofelvétel hiányában a bizonyítás csak az orvosi látleleten és a sértett, illetve a gyanúsított tanúvallomásán alapulhat. Gyakran találkozunk azzal az érveléssel, hogy a sérüléseket a panaszos véletlen események, és nem a bántalmazás miatt szerezte.”

A tegnapi ítélet alapján azonban látható, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő, nehéz érdekérvényesítő pozícióban állók is érvényt szerezhetnek igazuknak. Fontos megjegyezni azt is, hogy a korrekt eljárásnak fontos előfeltétele volt az, hogy a bántalmazás helyszíne, a Budapesti Fegyház és Börtön parancsnoka az ügy tudomására jutásakor feljelentést tett és a panaszost megvizsgáltatta orvossal, illetve fényképek készültek a sérülésekről. Ez a büntetés-végrehajtási rendszer átlátható, jogszerű működésének egyik eleme, amelyet minden börtönparancsnoknak és a személyi állomány tagjainak követnie kell.