A táblabíróság Kovács Tamás vezette tanácsa - szemben az első fokon eljáró bírósággal - nem életveszélyt okozó, hanem súlyos testi sértés kísérlete miatt marasztalta el Harcsa Attila Zsoltot. Ezzel az ügyészség álláspontját osztotta, amely szintén enyhébb minősítést kért, s nem adott helyt a védői felvetésnek, amely könnyű testi sértés kimondását kérte. Az ítélőtábla ugyanakkor hivatali vesztegetésben és kiskorú veszélyeztetésében is bűnösnek mondta ki a férfit.

A bírói érvelés szerint annak ellenére nem volt bizonyítható, hogy a vádlott meg akarta fojtani volt feleségét, hogy a férfi közös gyermekeiket arra kérte: búcsúzzanak el a nőtől, mert most látják utoljára élve. Az ítélőtábla nem adott helyt annak az ügyészi felvetésnek, hogy vonják meg az apa gyermekfelügyeleti jogát, mondván, ez családjogi, nem pedig büntetőjogi kérdés.

A védő a tárgyaláson azzal érvelt: az igencsak ittas vádlott nem ölni akart, hanem azt akarta elérni, hogy a közösen használt lakásból ne menjen el szórakozni új partnerével a nő. Ennek bizonyítékaként az ügyvéd azt hozta fel, hogy noha a vádlott egy 17 centis pengéjű késsel levágta az asszony ruhájáról a gombokat, a nőt nem sértette meg. A hivatali vesztegetés okaként pedig azt jelölte meg, hogy a férfi másnap munkába akart menni.