A Szegedi Fegyház és börtönben felakasztotta magát egy elítélt, aki nyereségvágyból és más aljas indokból, több emberen elkövetett emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kizárásával jogerős, életfogytig tartó fegyházbüntetését töltötte. 2007 szeptemberében is öngyilkos lett a Csillagban egy elítélt: a 71 éves férfi, pár nappal azután ölte meg magát, hogy kegyelmi kérvényét elutasították, és ezzel harminc év maradt az ítélete.  Alig pár héttel a 71 éves rab esete után zárkatársa mellett akasztotta fel magát egy fiatal fiú a tököli Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetében. A társ azonnal szólt a felügyelőnek, amint észrevette a lepedőből sodort alkalmatosságon lógó testet, de újraéleszteni már nem sikerült a fiatalt. 2008 januárjában az emberölés miatt 12 éves jogerős szabadságvesztését töltő - ebből kettőt már letöltött - férfi két ellenőrzés között lett öngyilkos a börtön asztalos műhelyében. A 36 éves férfi az asztalosműhelyben található szalagfűrésszel vágta le saját fejét. A nyomozás során kiderült, az elítélt már korábban is kísérelt meg öngyilkosságot. Az utóbbi években legismertebbé vált börtön-öngyilkosság a móri mészárlás gyanúsítottjáé, N. Lászlóé volt. Tavaly szeptemberben, előzetes letartóztatása idején akasztotta fel magát zárkájában, állítólag szintén lepedőkből készített kötélre.

Magyarországon évente 3200-3300 ember hal meg öngyilkosságban, és ez a világon nagyon magas aránynak számít, ugyanakkor Magyarországon a börtönökben elkövetett befejezett öngyilkosságok száma évek óta nem érte el az évi 10 esetet, ami azt jelenti, hogy messze az országos átlag alatt van. Ennek elsősorban az lehet az oka, hogy a fogvatartottak nem egyéni elhelyezésbe (magánzárkába kerülnek) hanem cellájukat megosztják mással, így nem tör rájuk a magány. Számos nyugati országban, ahol a letartóztatási sokk alatt igen sokan lesznek öngyilkosok.
Ausztriában a kilencvenes évek közepén egy büntetés-végrehajtási intézetben két héten belül tíznél is többen lettek öngyilkosok, az utólagos vizsgálatok szerint ez a hullám majdhogynem járványszerű volt, és a média felelőssége nem volt kizárható. Ha a médiában sorozatban az jelenik meg, hogy rosszak a börtönkörülmények, a fogvatartottakkal rosszul bánnak, magas a túltelítettség, igazságtalanok a fogvatartottakkal, és e mellett a média nem hangsúlyozza a társadalmi támogatás és összefogás hiányos voltát, valamint nem ad kellő nyilvánosságot a büntetés-végrehajtási munkának; komoly öngyilkossági veszély keletkezhet a sérülékeny fogvatartottak körében.