A nyakkendő egy ruhadarab, ugyanúgy ahogy egy ing, egy póló, egy nadrág, vagy épp egy boxer. Ebből is láthatjuk, mi már rég a M ars és Föld között utazgatunk, amikor a nyakkendő még mindig köszöni, jól van.

Kétség sem fér hozzá, hogy a legellentmondásosabb kelléke a férfiruhatárnak: abszolút feleslegesnek és mégis elengedhetetlennek látszik. Igen, a nyakkendőről van szó, amely újra nagy divat, és amely- a nosztalgia- módi ihletésére- ráadásul megint csak klasszikus formájában hódít!

A nyelvújítás csúfoló szószüleménnyel „nyaktekerészeti mellfekvencnek” nevezett nyakkendő, kravátli avagy steinkerk ősét divat historikusok szerint római katonák viselték- nyakba kötött kendőjük a hideg ellen védett. Igazi, világhódító útjára azonban a XVII században és természetesen Párizsból indult, ahol XIV. Lajos, a Napkirály horvát regimentjének huszárai hozták divatba. (Horvátország latin neve Croatia volt- innen a kravátli szó).

A steinkerk elnevezés is katonai eredetű: 1692 egyik éjszakáján a belgiumi Steinkerque közelében táborozó francia csapatokat, meglepték az angolok. A tiszt urak édes álmukból riadva nem értek rá rendesen összecsomózni a nyakravaló kendőjüket, és ilyen hanyag eleganciával vonultak hadba. Aligha ezért, de győztek- és a könnyed nyakkendő viselési mód divatba jött. „A steinkerknek nevezett nyakkendővel kezdődik a nyakkendő története”- írja, von Eelking, kravátli krónikás. Mert, hogy ilyen is van.

Olyan mint a hollandi mártás

De von Eelking úrnál nagyobb tekintélyek is foglalkoztak e ruhadarabbal. Például: Balzac. Értekezésének címe: A nyakkendőviselés művészete. A nagy író szerint a nyakkendő a férfiöltözködés legfontosabb- mert legegyénibb- része. „A kalapunk, öltönyünk vagy a cipőnk a kalapos, a szabó vagy a cipész szakértelméről tanúskodik. Ami azonban a nyakkendőt illeti-, itt már minden rajtunk múlik, a remekművet a saját fantáziánk szerint kell megalkotni”. Majd így folytatja: „A férfi értéke azonos a nyakkendőjével. Nyakkendője nem más, mint maga, vele leplezi el bensőjének rossz tulajdonságait és juttatja érvényre a jókat”.

És végül a legtömörebb aforizma, amely a filozófiai sík magaslatról leereszkedve összefoglalja a praktikus lényegét: „A nyakkendő kötése olyan művelet, mint a hollandi mártások készítése-, ha az ember egyszer elrontja, többé nincs mit tenni”.