A szerzetesrendek és kolostorok évszázadok óta foglalkoznak bortermeléssel, részben saját igényeik kielégítésére, részben gazdasági célzattal. Több, világszerte ismert kolostor állít elő minőségi bort, Ausztriában például a klosterneuburgi, Ágoston-rendi kolostoré az ország legnagyobb pincészete. Ausztria mellett Németországban és Olaszországban is külön szövetségbe tömörültek a kolostori termelők.

A magyar szerzetesrendek is kivették a részüket a bortermelésből az évszázadok során, Pannonhalmán, a bencések már 996-ban maguk készítették a liturgiákhoz szükséges bort. Több évtizedes szünet után 2001-ben indult újra a gazdálkodás a térségben. "Tíz éve történt az első szőlőtelepítés, azóta az apátság részéről nem szóltak bele a szakmai munkába" - nyilatkozta a Deluxe Magazinnak Liptai Zsolt, a Pannonhalmi Apátsági Pincészet borásza és ügyvezetője. "Még mindig nagy munka áll előttünk, az összesen ötven hektáros terület a termőre fordulási idővel is számolva csak 2014-re éri el teljes kapacitását."

"Pannonhalmán a bortermelésnek nagy múltja van. A szerzetesek mindig maguk állították elő, amire szükségük volt, ebből felesleg is képződött, amit el lehetett adni. Ebből bővülhetett a kolostor, de a bevételt nemcsak erre költötték, hanem a különböző feladatokat, például az oktatást finanszírozták belőle."

Az egyházi kárpótlás során Magyarországon olyan megállapodás született, hogy az államosított vagyonból az egyházak nem kaphatták vissza gazdasági, csak oktatási és szakrális intézményeiket. Ezért cserébe az állam kompenzációt ígért, de ez a kérdés azóta sem rendeződött, a pannonhalmi főapátság azonban felismerte, hogy gazdasági aktivitás nélkül nem fogja tudni finanszírozni egyéb intézményeit. Így született meg a szőlő- és bortermelés feltámasztásának ötlete, mert az apátság kizárólag olyan tevékenységbe szeretett volna belevágni, melynek régi hagyományai vannak.

Egészséges szőlőtermesztés ötven hektáron

2000-ben született meg az ötlet, de az apátság műveléshez szükséges területnek és szaktudásnak is híján volt, ezért együttműködő partnereket keresett. Gál Tibor egri borász állította össze az első terveket, amelyek szerint az apátság ötven hektáros szőlőterületet működtethet egészségesen, úgy, hogy eladható mennyiségű bor keletkezzen és a minőség is kifogástalan maradjon.

"Mivel az évszázadok óta létező, 430 méter hosszú pincéjét csak irreális feltételekkel kaphatta volna vissza az apátság, mindent a nulláról kellett felépíteni újra" - meséli Liptai. "Mindent összeszámolva körülbelül egymilliárd forintos beruházással indult be a pincészet, tőkebefektetőként egy bank segítségével, amely 46 százalékos kisebbségi tulajdonosként van jelen a cégben. Eredetileg minimum 15 éves megtérülési idővel lehetett számolni, mivel azonban a bor luxustermék és utóbbiak fogyasztása a gazdasági válság miatt csökkent, ez az idő kicsit kitolódott."

"A pincészet fehér és vörösbort is termel, de a fehér kétharmados túlsúlyban van. Boraink az 1200-6000 forintos ártartományban mozognak, a legdrágább egy 2009-es merlot. Azért, mert boraink apátsági termékek, kíváncsiságból talán sokan megveszik egyszer, de ha a minőség nem kielégítő, ezek a vásárlók nem térnek vissza. A pannonhalmi apátság iskolái magas színvonalúak, minden területen a maximumra törekszik, így a borokkal szemben is elvárás a minőség. Ennek megfelelően nálunk folyó bor nincs, mindent 0,75-ös palackokba töltünk. A címkéken megjelenik az apátság és a pincészet logója is."

"Termékeink 20-25 százalékát külföldön értékesítjük, itt az apátsági háttér nem annyira számít, az ár-érték arányt viszont annál inkább értékelik. Tíz éve, amikor belevágtunk ebbe a vállalkozásba, még az sem volt egyértelmű, hogy mire alkalmas ez a vidék, tavaly viszont megkaptuk az Év pincészete-díjat. Ez az elismerés nem feltétlenül annak szól, hogy finomak a boraink, ezzel azt a tízéves munkát ismerték el, amit eddig elvégeztünk. Örültünk a díjnak, de nem dőlhetünk hátra, csak kaptunk egy jó jelzést arra vonatkozóan, hogy jó úton járunk. Ráadásul sikerült elérni, hogy három-négy új pincészet formálódik a környéken, így végre a pannonhalmi térség is többféle minőségi borral jelenhet meg a borlapokon."

Külföldi kedvenc

Vizet prédikálnak, de bort termelnek már 1600 esztendeje egy ősrégi francia kolostor, az Abbaye de Lérins szerzetesei is, ráadásul elég jó áron: egy palackot átszámítva 15 ezer forintért kínálnak. A bevétel jó részét viszont - hitvallásukkal példaadó összhangban - jótékony célra adományozzák, mert mint mondják: jobb adni, mint kapni. Pedig igen fáradságos munka a bortermelés, és a kolostornak csak mintegy húsz szerzetese van. Mindegyikük kapál, metsz, gazol, szüretel a nyolchektáros szőlőben, boruk garantáltan bio, soha nem használtak és használnak vegyszert - se növényvédőt, se műtrágyát -, de még gépeket sem, mindent kétkezi munkával végeznek.

A kolostor egy kis szigeten, Saint-Honorat-n található a Földközi-tengerben Cannes-tól nem messze. Kalandos sorsa volt: kalózok támadtak rá jó párszor a történelem során, a Benedek-rendből ciszterci lett, volt, hogy államosították a szigetet - a francia polgári forradalom idején -, aztán egy színésznő vette meg és élt rajta, mígnem 1859-ben megvásárolta Fréjus városának püspöke és azóta háborítatlan a tulajdonjog.

Az agyagos, homokos, meszes talaj rendkívül változatos táplálékkal szolgál a szőlőnek, amely ezt borának zamatával hálálja meg. A nedű nyert már több díjat, és Cannes-ban is jól szerepelt. Persze nem a versenyfilmek mezőnyében, hanem a sztárok poharaiban. A legutóbbi fesztiválon a zsűrinek is főző szakács ezt párosította menüjéhez, pontosabban ezeket, mert a szerzetesek egész kis "borcsokorral" szolgálnak. Négyféle cuvée-vel, a Saint Saloniusszel, a Saint Lambert-rel, a Saint Honorat-val és Saint Saveurrel. Ráadásként van egy fehér boruk is, Saint Césare néven kapható.