Ez a különös jármű az „ilyen nincs, és mégis van” kategóriába tartozik, a neve Partybike. Flúgosabb járművön nem ültem még, annyi szent! Pedig kipróbáltam már raftingtutajtól Ferrariig, fekvőbringától óriáskamionig, tüzelőanyag-cellás autótól hatekés nagytraktorig mindenfélét.

Egy vörös csőpolip, rajta körben ül hét vigyorgó ember, odalenn zűrös összevisszaságban jár 14 pedálozó láb, mindenki másfelé hajt, mégis arra megy az egész alkotmány, amerre a kormányos irányítja. Közlekedési eszköz lenne? Akár, ám célja nem elsősorban ez, hanem a mulattatás, a közös erőfeszítésből létrejövő haladás, a virtus és a móka. A Partybike csapatépítő eszköz, legénybúcsúk, lagzik és vállalati bulik poénja, egy viccjármű. Vagy járművicc?!

A Partybike nem a szegény ember motor nélküli járműve, hanem meglehetősen fényűző alkotás. Masszív acélvázához rugózás nélkül csatlakozik a négy ballonos kerék, fogasléces kormányműve, a motorkerékpárokéhoz hasonló fékrendszere és az autókéhoz hasonló rögzítőfékje van, hajtóműve pedig páratlan: a bringások körbemenő, kardáncsuklókkal ellátott tengelyt hajtanak, amelyről lánchajtás vezet az egymáshoz közel álló (ezért nem kell differenciál) hátsó kerekekhez. Hossza 2,50 m, szélessége 1,80 m, magassága 1,40 m, súlya 230 kg. A helyszínekre utánfutón szállítják.

Vezetése roppant szórakoztató. Egy ember is elhajtja, szép lassan, de az igazi mulatság az, amikor a kormányos, mint afféle karmester, sorra beinti a legénység többi tagját, míg végül mindenki szorgosan pedálozik. Ilyenkor egészen jó a tempó, ugyanakkor rém különös érzés menetiránynak oldalt, vagy éppenséggel háttal tekerni.

A résztvevők buzgón kapaszkodnak a középső kerek csőben – kell ez, mert nagyon hirtelen és kis helyen tud bekanyarodni a Partybike, leesni meg nem kellene róla. Nekem igazából egy dolog hiányzott: egy hétrekeszes italtartó, benne jóféle hűsítőkkel! Ez azonban, ahogy hallottam, megoldható. Hát akkor: egészségükre!