A kísérletben részt vevő önkénteseket arra kérték, hogy meséljenek el egy olyan nem bűnügyi eseményt, amivel kapcsolatban mély sajnálatot éreznek. Ezután arra kérték őket, hogy egy olyan eseményről beszéljenek, amivel kapcsolatban nem éreznek őszinte sajnálatot, csak tegyenek úgy, mintha sajnálnák.

Mikor összehasonlították a videofelvételeket, a kutatók látványos különbséget véltek felfedezni az őszinte és a megjátszott érzelmek között. Akik nem éreztek valódi sajnálatot, azoknál általában nagyobb érzelmi kilengéseket lehetett észrevenni, például hirtelen váltásokat szomorúságból vidámságba, míg az őszinte érzelmek esetében egy hosszabb semleges szakaszt követően jelentkeztek csak a boldogság jelei.

A nem őszinte megbánást tanúsító emberek emellett többet tétováznak beszéd közben, hosszabb-rövidebb szüneteket hagynak és hümmögnek. A kutatás elsődleges célja az volt, hogy segítséget nyújtsanak a bírósági tárgyalásokon eldönteni, hogy ki az, aki valódi megbánást tanúsít, és ki az, aki csak megjátssza a megbánást.