Annyi biztos, hogy (amennyiben a tudományos verzióról beszélünk) a házasság ember alkotta megállapodás, ha úgy tetszik, két ember közötti, gazdasági és érzelmi szerződésnek tekinthető. Ma már nem feltétlenül férfi és nő szövetségének, legutóbb például New York államban is legalizálták az azonos neműek házasodási szándékát. Mint ahogyan kitűnik, a házasodás emberek alkotta fogalom, s mint ilyen, elviekben módosítható lenne bármely országban. Más kérdés, hogy az adott társadalom mennyire van felkészülve egy effajta lépésre, hiszen sokan eleve adottként, mintegy természeti jelenségként emlegetik a házasságot. Ilyesformán viszont nem nehéz kitalálni, hogy nagyon hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, míg egy-egy, a demokratikustól korábban radikálisan eltérő berendezkedésű országban bármilyen változás végbe mehet e téren. Viszont egy ilyen társadalom ébredezése, paradigmaváltása számos izgalmat rejt magában, érdemes figyelni.

A válások számából ítélve viszont valami nagyon nincs rendben a házassággal. Ha megkérdezünk pár fiatalt, mire vágynak a közeljövőben, nem a karriert, hanem a családot, a gyerekvállalást említik a legtöbben. Ez meglepő annak az adatnak a tükrében, hogy a házasságok egyharmada válással végződik. Mi lehet mégis az oka annak, hogy mindenki szeretni akar, de a tapasztalatok mégis azt mutatják, sehogyan sem sikerül a boldogság (bár a megmaradt kétharmadnyi házasság azért nem olyan rossz arány)? Az okok a már agyoncsócsált, lerágott csontnak számító nemi szerepváltozásban és nem másban, mint a piaci viszonyokban, valamint annak magánéletre kiható szálaiban. Ott van még az individualizáció, a számos egyéni, “mindenki másképp csinálja”- sztori. Mindez annyit tesz, hogy a nemek egyenjogúsítása, s az ehhez kapcsolódó emnacipációs mozgalmak, az iparosodás, a modernizáció és a már említett individualisztikus törekvések együttesen alakították át a társadalom tagjainak életét olyannyira, hogy alapvetőnek hitt szokásrendszereiket is forradalmasítani kellett. Hiszen a lakhatásunk, a munkavégzésünk, a mindennapi élelem megszerzési módja, az ismerkedési rituáléink kaptak új erőre, miért éppen a házasság ne alakult volna át a modernizációval?

A dolgok nyitja abban rejlik, hogy sokan a tradicionális nemi szerepek és a munkahelyen, a versenyben megkívánt teljesítményorientáció között próbálnak lavírozni és mindkét platformon egyformán jól teljesíteni (kiváltképpen igaz ez a nőkre). A két területen egyszerre, ugyanolyan jól, szinte lehetetlen összeomlás nélkül tökéleteset produkálni, így a házastársak ahelyett, hogy a rögzült feladatkiosztáson lazítanának, egyre frusztráltabbá válnak vélt szükségleteik kielégítetlensége miatt. Innen sokszor egyenes út vezet a kiteljesedetlen személyiségek, az elszalasztott fiatalkor és egyéb hívószavak mögé bujkáláshoz. Az újfajta együttélés formákról nem is beszélve. Házasság előtt rengetegen lakótársakkal vagy egyedül, esetleg élettársi viszonyban élnek, a kitolódott a kamaszkor, az ún. mamahotel-generáció mind jól ismert szociológiai jelenségek a médiából.

Demokráciában élni óriási lehetőség. Hogy ezzel élni is tudjunk, a legnagyobb harcot saját magunkkal és hitünkkel kell valószínűleg megvívnunk. Tolerancia és a férfi-női szerepek  ténylegesen egyenlő leosztása nélkül is sikerülhet, kérdés, hogy érdemes-e. Félreértés ne essék, a férfi-nő közötti kapcsolatot, annak legitimitását senki sem kívánja felrúgni. Pusztán elgondolkodtató, hogy tényleg az egyetlen hitelesítendő kötelék-e két ember között és milyen árat fizetünk saját megszokásaink rabjaiként.