Szeretőt tartani divat?
Giacomo Casanova a 18. században élt, egy számunkra elképzelhetetlen korban, ahol egészen másfajta erkölcsi törvények és szexuális szokások uralkodtak. Európa nagyvárosaiban nyüzsögtek a kurtizánok, a férfiak csapodársága pedig teljesen elfogadott volt. Nem így a nőké, akik ennek ellenére egyre nyitottabban álltak a szexuális viszonyokhoz. Na már aki tehette. Gazdag körökben divatnak számított szeretőt tartani, a szegény hölgyeknek azonban kétszer is meg kellett gondolniuk, mit hova engednek tenni, ugyanis egyetlen értékük a szüzességük volt, amelyet ha elkótyavetyéltek, elfelejthették a házasságot is. Még kínosabb volt, ha még ráadásként teherbe is estek, mert a házasságon kívül született gyerek végtelen szégyennek számított. Casanovának is legalább öt törvénytelen gyermeke volt különböző nőktől.

Kezdetleges fogamzásgátlás
A védekezéssel bizony hadilábon álltak abban a korban, bár már próbálkoztak vele. A gazdag hölgyek fertőtlenítőszerrel irrigáltak az aktust követően, esetleg szivacsot helyeztek a hüvelyükbe. Az óvszert is ismerték, de nem volt elterjedt, ami nem csoda. Vászonból, később állatbélből készítették, állítólag nem lehetett benne érezni semmit. (És még a mai férfiember képes panaszkodni!) A megszakított közösülést gyakran alkalmazták, ez azonban nem nyújtott védelmet a nemi betegségekkel szemben, melyeket Casanova is számtalanszor összeszedett. Bár sokat szenvedett a szifilisz és társai miatt, ezeket mintegy a szerelmi csatákban szerzett harci sebesülésként fogta fel.

Botrányos szokások
A korban amúgy szexuálisan sokkal szabadabban gondolkodtak. Az édes hármas fénykorát élte – amit Casanova sosem vetett meg. Elfogadottabb volt a homo- és a biszexualitás is, csábítónknak is volt egy-két férfi szeretője. Ez azonban semmi ahhoz képest, hogy sokszor 11-12 éves lányokat vitt az ágyába. Bármily botrányosan hangzik, ez akkor „normálisnak” számított. A lányokat ennyi idősen ugyanis már érettnek titulálták, sőt a szegény családok gyakran eladták kislányuk szüzességét a gazdag férfiaknak… De mielőtt teljesen kiábrándulnál Casanovából meg a züllött korából, evezzünk át a bájos Velence vizeire, hősünk ugyanis itt látta meg a napvilágot. A város Európa „szexturizmusának” központja volt, ahol a nők karneváli maszkok mögé rejtőzve bőkezűen osztogatták kegyeiket.

Casanova, a hírhedt csábítóEgy szoknyavadász karrierje
A hírhedt csábító 1725-ben született egy színészcsaládban, később azonban Európa-szerte gazdag arisztokratának adta ki magát. Kalandoréletet élt, a szó legigazibb értelmében. Néha dúsgazdag volt, és tejben-vajban fürdött, máskor meg nyomorgott, börtönben ült, vagy éppen menekült, attól függően, mikor hogy fordult a szerencsecsillaga. Bár eredetileg papnak készült, volt író, csodadoktor, alkimista, pszichológus, hazárdjátékos, matematikus, fordító, színházi hegedűs, diplomata, könyvtáros és az inkvizíció titkos ügynöke. Jól értett a megtévesztéshez, akár nő, akár férfi volt az áldozat. Végtelenül művelt és kifinomult volt, kitűnően tudott társalogni, hét nyelven beszélt, de perfekt volt egy nyolcadikban is. Értette ugyanis a nők nyelvét. Valahogy mindig tudta, mit kell mondani, szolgát, úrinőt egyaránt levett a lábáról.