Share on Google+
2015. szeptember 15.,  kedd
NAPIKorzó

Urbánszki László: Munkát keresek, BÁRMILYET! 2. részlet

– Nem, köszönöm az ajánlkozását, de annyi a jelentkezõ, aki minden szempontból… nézze, egyedül álló anyákkal nem tudunk mit kezdeni. De ez nem hivatalos, letagadom! – Anna fáradtan szakította meg a hívást. Nem merte lekérni az egyenlegét – az is ötven forint –, inkább elindult a Rákóczi téri piac felé.
  – Mi van csajszi, nem bírod tovább? Én se bírtam, de bizony mondom, jobb így nékem! – ijedten tágra nyílt szeme elõtt erõsen kifestett, jó negyvenes nõ állt, a hivatásosakra jellemzõ miniszoknyában. Agyonsminkelt, durva vonásait furcsán meglágyította a gyengéd mosoly.
  – Nem, köszönöm – miközben ezt mondta látta, hogy a másik arca megfagy a nyilvánvaló visszautasítástól, és hirtelen kedve támadt beszélgetni egy „túlélõvel” –, kedves vagy, de nekem ez nem megy! Még a férjemmel se volt annyira… meg amúgy is gyáva vagyok én az ilyesmihez!
  – Te tudod, de hidd el, meg lehet szokni ezt is, nem is annyira szar, mint sokan gondolnák! Az exemmel se volt olyan csudamuri, nem is volt túlzottan hálás érte, most meg egész jó pénzt fogok egy pasin. Kikoptam már a nagyüzembõl, nincs állandó standom – hál’ istennek, stricim se –, oszt amiko’ leadom az utcafõnöknek a részét – bökött a nem messze támaszkodó, vaskos termetû férfi felé –, még mindig elég marad! Nem dógozhatok akámikó’ itt a kocsisoron , de sokszo’ megengedi, ha elég madár van! – Furcsán jól esett hallgatnia a bõbeszédû, vaskos nõt, aki magabiztosan tekint a világba, és tudja, mit csinál. – Elég ócsó a ruhád, nincs pénzed, ugye? A gyerkõcök meg otthon bõgnek, gondulom! Szar ügy, nem kék annyira finnyásnak lenni! Aki a mai világban nem meri bevállalni a dógokat, annak biza hama’ fe’kopik az álla, én mondom!
Ismerte a kofákat, néha beállhatott segíteni, ha túl sok volt a vevõ. Jobb napokon összejött pár kiló krumpli, zöldség, néhány szem gyümölcs Ancsinak. A megszokott, ócska cekkere volt nála, az aljában külön zacskóban melegítõ és egy öreg pulóver. Ha volt munka, gyorsan átöltözött valamelyik raktárban, vagy csak magára kapta az utcai öltözéke fölé. Nagyon vigyázott a ruháira, nem akart piszokfolt miatt elveszteni egy álláslehetõséget. A mosógépe már egy éve lerobbant, de ha este beáztatta, párszor megnyomkodta, hajnalban már könnyû volt kimosni kettõjük ruháját. A gyereké már érezhetõen kopott volt, ezért sokszor ki is vasalta õket. A vasalt ruha szeretetet, törõdést sugall, helyettesítheti a csillogást – legalábbis õ így gondolta. A sajátjával keveset foglalkozott. Bal kezébe fogta a szatyrot – a fal felõli oldalon –, mert félt, hogy valaki kitépi a kezébõl. A melegítõért, pulóverért nem kár – gondolta, mikor átvette jobbjából a szatyrot –, de a SIM-kártya és a telefon legalább hatezerbe kerülne, és ekkora kiadást nem engedhetett meg magának. Esetleg a következõ „családinál”, bár akkor is nehéz lenne kigazdálkodni. Egyszerûbb vigyázni rá. Az óvatosság sohasem árt. Igyekezett energikusan lépkedni, hisz csak a vesztesek kullognak – a férje mondott mindig ilyeneket –, de ma valahogy nem ment a szerepjáték. Nekidõlt a poros falnak, és a kezébe temette az arcát. Válla meg-megrázkódott a feltörõ zokogástól. Jólesett, és már kicsit meg is könnyebbült tõle, amikor gyengéd kéz érintését érezte a haján.
  – Tudod, még az is lehet, hogy igazad van! – Zavarban volt, hisz egy igazi örömlánnyal beszélgetett, de valamiért fontosnak érezte, hogy megossza vele a bajait. – Bátor vagy, hogy ezt mered csinálni, és köszönöm, hogy megálltál mellettem! Elég egyedül vagyok, munka semmi, pénz annál is kevesebb, a barátok pedig… – legyintett –, még a rendesebbeket is fárasztja az élhetetlenségem. Segítenek, de el nem tarthatnak, nekik se megy annyira jól! Még az is lehet, hogy kijövök az utcára – idegesen nevetett –, de elõbb még kipróbálok pár lehetõséget… hátha!
  – Te tudod, de ha meggondónád magad, itten van az elérhetösségem! – Elegáns, aranyszegélyû, dombornyomású névkártya került elõ az óriási ridikülbõl, rajta egy név: Miss Bernadette magánzó, és egy telefonszám. – Hijjál bátran, érintõképernyõs Eldzsim van, még filmeket is nézhetek rajta – mutatta föl a tenyérnyi okostelefont büszkén a gazdája. – Komolyan beszéllek, nem kamu, segítek, ha gondulod! Olyasmi korú lehet a lányom is, akit elvettek tõlem, mint te. Vagy kicsit fiatalabb, júniusban lenne harminckettõ, ha jól emlékszek. Tök olyan, mintha nekije segítenék, híjjál csak bátran!
Forrás: Urbánszki László
még több Korzó
Robert Mee meghökkentő dolgot talált a tengerparton, néhány kilométerre onnan, ahol 27 évvel ezelőtt..
A kultúráért felelős államtitkár jelentette be a baranyai megyeszékhelyen. Az összeg egy 30 millió..
Írások Boér Péter Pál tollából
Írások Urbánszki László tollából
Néhány spoileres szó a filmrõl, és annak apropójából.
Írások Urbánszki László tollából
még több hír
NAPIbulvár
Remek volt a sminkje, jó ruhát választott, és kifejezetten előnyös volt Rogán Cecília frizurája is a..
A sokszor ridegnek tűnő Victoria Beckham elképesztően keményen dolgozik azon, hogy a felépített..
A műsorvezető szereti teljesen lefoglalni magát. Két gyermek mellett ez nem is olyan lehetetlen. Most egy..
NAPIAktuális
A Tesco nem tartotta be az időpontot az adatok elküldésével, így a dolgozók határozottan fognak..
"Ön egyetért-e a december 24-e munkaszüneti nappá nyilvánításáról szóló népszavazással?"..
Hétfőn tovább fokozódik a hőség és a héten minden nappal csak egyre melegebb lesz.
NAPIsport
Hosszú Katinkát még a vizes vb utolsó napján is ünnepelhette a közönség, 400 méter vegyesen..
A Nemzeti Sport információi szerint az FTC-Rail Cargo Hungaria női kézilabdacsapata ma jelenti be, hogy..
A 13 éves ráckevei motokrosszos megnyerte a hollandiai Arnhemben a szuperkrossz Európa-bajnokságot.
kapcsolódó
24 óra
CSAK RÖVIDEN
aktuális
?
KATEGÓRIÁK
siccpasik
napiászonline
Kövess minket!