Share on Google+
2015. július 28.,  kedd
NAPIKorzó

Urbánszki László: Nyugat vége 6. részlet

Mi történt Európával és a világ többi részével? Nem tudjuk pontosan. Elfogyott a maradék olaj is, megálltak a jármûvek, megszûnt az áramszolgáltatás, és mindezt tetézte néhány bomba. Valameddig szervezték a központi ellátást, majd szokás szerint felülkerekedtek a rablók és becstelenek, kihasították a maguk királyságát, melyet elláttak a többiektõl elrabolt javakkal. Aztán megtámadták õket azok, akiknek már nem volt mit vesztenie. Felrobbantak, megsültek, éhen haltak az emberek. Amennyit ki lehetett venni a meg-megszakadó rádióadásokból, hogy az egész világ káoszba fulladt.
Csak egy maradt meg belõle – gondolta Álmos, a Belvárosi törzs vezetõje, aki felidézte az ezerszer hallott történetet –, melyet üveglapok közé téve õriztek meg, majd kétszáz éven át. Ez is majdnem tönkrement! A töredékesen megmaradt szavakat, sok vita után kiegészítették, ahogy lehetett. Ez volt a nyomtatott történelem vége, és egyben az utolsó újság.
Valamikor milliók haltak éhen, most a megmaradt százakat fenyegeti ugyanaz a veszély – Az idõs vezér hónapok óta csak ezen töprengett. – Tavaly télen csak szûkösen voltunk, az ideit aligha éljük túl. A klán tartalék kincseit kellett elkótyavetyélni a szomszédoknál, hogy megmaradjunk. – Elvigyorodott, ráncos arcára csibészes kifejezés ült. – Mégis, aki egyszer pestinek született, az nem akar máshol élni. Pest az Pest, és a Belváros ennek is a szíve. Itt maradt épségben a legtöbb épület, mert a három- négyszáz éves téglafalak jobban bírták, mint a külvárosok panelházai. Nemzedékek kutatták át az épületeket, tártak föl újabb és újabb lelõhelyeket. Õ is ebben nõtt fel, és a kincsvadászat izgalmával nagyon kevés dolog ér föl a világon. No, azért van ettõl jobb – gondolt élete nagy szerelmére, Ibolyára, aki ugyan vele öregedett, de még ugyanolyan lelkesen szeretkeztek, mint húsz évvel ezelõtt, az elsõ alkalommal. Egyszóval majd kétszáz évnyi nagytakarítás után nemigen maradt érték Pest területén. Még a nagyobb üvegdarabokat is agyagnyelekbe foglalták és eladták a karavánok kereskedõinek. Télig megoldást kell találni, vagy vége a Belvárosi szövetségnek, amely annyi nemzedéken át mindent kibírt.
Tûnõdve nézte a fecserészõ asszonyok között toporgó fiát. „Jókötésû és bátor gyerek, de túl vakmerõ. Bizonyítani akarja, hogy jó vadász, kemény férfi, és ez hiba. Bele lehet halni, elpusztítani vele a törzset.” – Lemondóan mordult egyet. – „Vagy megjön az esze, vagy nem. Nagyobb most a baj annál, mintsem azzal törõdjek, alkalmas-e a fiam vezetõnek.” – Elvigyorodott. – „Te vén csibész, hisz azért nevezted el Árpádnak, mert legbelül remélted, megismétlõdik a történelem. Mint hajdanán: Álmos elindult, és Árpád célba ér. Hm, szép álom!”
Kelet-Európában rövidebb idõ alatt következett be a vég, mert napok alatt elfogyott a köznép élelme, kitört az éhséglázadás. Szaúd-Arábia még csak néhány hete lett az enyészeté, még emberi pernye lebegett a tenger fölött, amikor Magyarországon már robbantották az elsõ pályaudvarokat, legelsõnek a Nyugatit, vele együtt a híres Westend áruházkomplexumot. Hagyományos bombát használtak, de kigyulladt a rendezõ pályaudvaron várakozó, tüzérségi lõszerekkel tömött katonai szerelvény is. Színes szikrazáporok kíséretében robbantak a lövedékek, a föld színéig letarolták az egész környéket és megöltek pár ezer embert is. Jó nekik – hallatszott késõbb a kihagyhatatlan pesti vicc –, látványos temetést kaptak, és csak az életükkel fizettek érte. Hja, kérem, akkor még volt értéke az életnek, nem úgy, mint manapság!
Ezt követte szinte az összes pályaudvar felrobbantása, hidak, utak eltorlaszolása. Senki sem akarta, hogy a még meglévõ élelmiszert elvigyék onnan, ahol éppen volt. A szegények, az éhezõk tudták, akkor lesz ennivaló, ha megszerzik maguknak. Megszûnt az Unió, vele a híres „Nyugat”. Nincs többé gazdag Amerika, nem várható segély, azt pedig a legnaivabb ember sem hihette, van olyan Magyar Nábob, aki kenyeret ad a népnek. Nincsenek a mai Kõszívû Embernek fiai.
Tombol, dúl az erõszak, fogynak az emberek. Túl sokan vagyunk, többé nem termel senki, csak minden századik, vagy inkább ezredik ember élheti túl mindezt. Éhesen és betegen bujkálunk, várva a halált. Ezt a cikket tanulságként írom, de inkább azért a pár falatért, melyet kapok érte, és túlélhetek még pár napot. Akinek kis szerencséje van, azt gyorsan ölik meg, akinek nincs, az lassan hal éhen. Megszûnt a törvény, nem lehet kiszámítani, mit hoz a jövõ. Egy a biztos, ennek a világnak vége! Emberistenek voltunk, és állatemberré kell válnunk, ha túl akarjuk élni mindezt!
Ezekkel a sorokkal ért véget 2012-ben a Régiek utolsó újságcikke. Egy hajdanvolt bulvárlap, a Blikk készítette párszáz példányban, kézinyomdával, és terjesztette a végóráit élõ világban.
Tekintete megakadt a romos hídlábak között örvénylõ vízen, és újra a törzs gondjait vette elõ. – Ki kell jutnunk errõl a helyrõl valahová, ahol több a lehetõség! Tutajokkal le tudnánk csurogni a Dunán, és kikötni lejjebb, ahol már nem él annyi ember, de az összes híd összedõlt, akadályozzák a leereszkedést. Halászok kis csónakokkal átjutnának a beszûkült nyílásokon, asszonyokkal, gyerekekkel teli tutajok bajosan. Ha kapnánk révkalauzt a Soroksáriaktól, vagy a Budafokiaktól, talán túlélnénk, de valószínûbb, hogy körbeállnák az átjárót, és lenyilaznának minket. Az idõsebbeket bizonyosan megölnék, a fiatalabbakat pedig eladnák. Állítólag délen rabszolgák hadát dolgoztatják a földeken. Évekig dõzsölne a haszonból mindkét banda. A szárazföldön ugyanúgy végeznénk, ráadásul értékeinket sem tudnánk magunkkal vinni. Hihetetlen szerencse kellene túlélni a kivándorlást. A szomszéd fõnökök gondolkodnak helyesen, értik meg az új idõk szavát, hisz a vezérnek a törzs érdekét kell néznie, nem feleslegesen érzelegni, mint én teszem. Megdögölhet mindenki, mit sem számít, ha a klán megmarad. Az a sok fennkölt írás, a dicsõ múlt, a filozófusok meg az etika… hah! Baromság az egész! Elpuhultál öreg, fel kéne nyitni az ereidet, hogy a kemény, erõs fiatalok megkapják a lehetõséget!” – öklével a levegõbe csapott és maga elé dörmögött.
– Este tanácsot tartunk! Több embernek több az esze, az Athéni demokrácia is megélt, nemcsak Spárta katonaállama.
Forrás: Urbánszki László
még több Korzó
Robert Mee meghökkentő dolgot talált a tengerparton, néhány kilométerre onnan, ahol 27 évvel ezelőtt..
A kultúráért felelős államtitkár jelentette be a baranyai megyeszékhelyen. Az összeg egy 30 millió..
Írások Boér Péter Pál tollából
Írások Urbánszki László tollából
Néhány spoileres szó a filmrõl, és annak apropójából.
Írások Urbánszki László tollából
még több hír
NAPIbulvár
Remek volt a sminkje, jó ruhát választott, és kifejezetten előnyös volt Rogán Cecília frizurája is a..
A sokszor ridegnek tűnő Victoria Beckham elképesztően keményen dolgozik azon, hogy a felépített..
A műsorvezető szereti teljesen lefoglalni magát. Két gyermek mellett ez nem is olyan lehetetlen. Most egy..
NAPIAktuális
A Tesco nem tartotta be az időpontot az adatok elküldésével, így a dolgozók határozottan fognak..
"Ön egyetért-e a december 24-e munkaszüneti nappá nyilvánításáról szóló népszavazással?"..
Hétfőn tovább fokozódik a hőség és a héten minden nappal csak egyre melegebb lesz.
NAPIsport
Hosszú Katinkát még a vizes vb utolsó napján is ünnepelhette a közönség, 400 méter vegyesen..
A Nemzeti Sport információi szerint az FTC-Rail Cargo Hungaria női kézilabdacsapata ma jelenti be, hogy..
A 13 éves ráckevei motokrosszos megnyerte a hollandiai Arnhemben a szuperkrossz Európa-bajnokságot.
kapcsolódó
24 óra
CSAK RÖVIDEN
aktuális
?
KATEGÓRIÁK
siccpasik
napiászonline
Kövess minket!