Még mielőtt bárki elkezdene olvasni, leszögezem, nem a feminista irányvétel a cél, inkább csak elgondolkoztatott, mi is lehet a hosszú boldog kapcsolatok titka és úgy döntöttem, konkrétan le is írok egy apró plusz információt a nőkről, amit már remélhetőleg mindenki ismer.
A férfiak rendszeresen azért panaszkodnak, hogy papucsnak nézik őket, pedig a nők csak egy kis figyelemre és udvariasságra vágynak. Felmerül a kérdés: Mégis mi az oka annak, hogy az egyik nem választható el a másiktól?
Erre talán még ők sem tudják a magyarázatot, talán az agglegény haver cukkolása, vagy az önbizalmuk hiánya, de inkább az lehet a háttérben, hogy egy kapcsolatban mindkét félnek fel kell adni valamit önmagából, és miután a klasszikus példa az, hogy a nő választ, ezért nem elég megszerezni, meg is kell tudni tartani. És ha már van valami, ami miatt állandó fenyegetettségben érzik magukat, akkor muszáj nekik is kitalálni rá valami ellenpéldát. Erre jöhetett az, hogy aki túlzottan kiszolgálja, elkényezteti a párját, az papucs. És egy férfi, mint tudjuk, nem lehet papucs! Ez az egyik oldal. De mi van a másikkal?
Most nem a karrierista, önállóságára büszke szingliket említem, inkább a feleséget, aki emellett még anya, háziasszony és dolgozó nő is egyben. Náluk is néha felmerülhet a probléma, hogy úgy érzik, kihasználják őket. Annyi különbséggel, hogy általában egy nő kötelességének érzi, hogy gondoskodjon a másikról. Ezért kellenek az apró meglepetések, kedveskedések, hogy ne azt érezzék, hogy csak egy elnyűtt, levetett zoknik, aki mikor kell, megvédi párja büszke lépéseit.
Persze az évek folyamán az emberek mindennapi szokásai rutinná válnak és az ilyenek nem okoznak problémát, de azért ne szégyelljük csak úgy spontán megköszönni egymásnak, amit kaptunk, hisz mind a zokni, mind a papucs a védelmünkre szolgál.