Bár az ember sok helyről kap manapság figyelmeztetést, mégis a való életből vett példák a legelrettentőbbek. Az egyik pillanatban még éppen csak a család megélhetését biztosítani tudó fiatal, a másikban már havi félmilliót kereső ambiciózus udvarló. Valahogy így kezdődött a kapcsolatunk.
Eleinte fel sem fogtam, hogy mit is jelent neki, illetve hát a későbbiekben nekem is ez a kereset. Kósza nagyképűségnek tűnt csak. Egészen addig, míg meg nem tapasztaltam én is.
A vállalat egy, az egész ország által ismert és vitatott projekt kivitelezésével lett megbízva. Eleinte minden szépen ment, az alkalmazottak egy bizonyos összegre be lettek jelentve, a többit zsebbe kapták és még valami havi juttatással is honorálták a munkát. Céges autó, napi szállás költség és persze a teljesítmény után járó bér. Mindenkinek jutott is, maradt is és sosem kellett arra gondolni, mi lesz holnap. Aztán elmaradtak a havi juttatások, majd 3 hónappal később a szerződés is megszűnt. Az utolsó pillanatokban már mindenki tudta, hogy ennek a csapatnak ennyi volt a projekt ráeső része, bőségesen meglettek fizetve, hát viszlát.
Mi mégis maradtunk. Talán a munkánk volt annyira jó, vagy csak a cégen belüli protekció, esetleg mindkettő. Egy hónapig persze csak vártuk az utasításokra. Aztán megint felragyogott Fortuna csillaga. Ám immár teljesen feketén zajlott minden. Meg is lett a következménye. Decemberre, mikor jöttek az ünnepek és a kiadások, ismét legatyásodtunk és közölték, hogy a feladatkörünk megszűnt. Jöhetett hát a diákmunka, hogy legalább valami apró ajándékra jusson. A feszültég miatt állandó veszekedések voltak otthon is és mindenki a másikat hibáztatta. De, hogy a történetnek ne legyen ilyen egyszerű és szomorú vége, januártól megint szükség lett ránk ugyanott. Eleinte csak a már megszokott munkában, családi vitákkal tarkítva. Ezek legfőbb oka a tb volt, amit senki nem fizetett, mialatt az éves orvosi vizsgálatoknak már itt volt az ideje, és persze az állandó létbizonytalanság.
Majd tavasztól újabb fordulópont következett; történetünk főhőse fel lett kérve projektvezetőnek, bejelentett munkaviszonyban, azzal az ajánlattal, hogy a végén a bent maradt nyereség harmadát megkapja. Volt is nagy ünneplés, hisz az életünket változtathatta volna meg ez.
Pár hónapra rá jött az adózási időszak, és miután a vállalatnál óriási pénzmosás zajlott, az önadózó dolgozók nem vallottak, vagy eltűntek, az adóhatóság felülvizsgálatot indított. Innentől az események nekem sötét homályba merülnek, csak a következményekről lettem tájékoztatva. Hősünk immáron többszázezer forinttal tartozik az adóhatóságnak, mert a vállalat valamit az ő nevére könyvelt el, amit nem jelentett be és miután előbbi csődeljárás alá került, az összeget a naiv fiatalnak kell sürgősen befizetnie.
A történet tanulsága, amíg nem rendelkezel olyan háttérrel, vigyázz, ne kerülj közel a tűzhöz, mert a siker lehetősége vakká tesz és az adócsalásokból származóan sajnos tény, hogy mindig az átlagember húzza a rövidebbet.
Küldje el ezt a cikket |
Nyomtatás
A lap tetejére
