Bekövetkezett az, amit egyetlen ember sem kíván magának. Néhány hónappal ezelőtt megtudtuk: a szeretett nagymamám rákban szenved. Az élet attól csúnyább játékot, hogy ez a tény Karácsonykor derüljön ki, nem is űzhetett volna velünk.
Ha valakinek a családjában ilyen történik, hirtelen fel sem fogja, mit jelent ez. Amikor ilyen szörnyűségekről hallunk, mindig azt hisszük, ez mással megtörténhet, de velünk nem. Velünk megtörtént, és mi megtanultunk ezzel együtt élni. A hír után néhány napig csak sírtunk, nem tudtunk mit kezdeni ezzel a betegséggel. Három nap után azonban úgy döntöttem, ebből elég volt! Az én nagymamán akkor is meg fog gyógyulni! Minden létező fórumon utánanéztem ennek a betegségnek, az orvosok pedig azt mondták, itt az ideje elkezdeni a kemoterápiát. Öt hónapja a nagyikám minden hónapban egy hetet kórházban tölt, hogy jobb legyen az állapota. Az első látogatás alkalmával ledöbbentem. Voltak Önök mostanában egy magyarországi kórházban? Nem hittem a szememnek, amikor megláttam, hogy az én drága nagymamám milyen körülmények között kénytelen (szerencsére) csak egy hetet tölteni.
Zsúfolásig megtelt ágyak, egy szobában öten. Az öt beteg közül három már sajnos elfekvő beteg, ami azért lehetséges, mert a hozzátartozói megfelelő összeget fizettek az egyik orvosnak azért, hogy ne nekik kelljen otthon ápolni az idős rokonukat. Egy nővérre egy folyosó jut. Igen jól hallották, egy folyosó, 5 kórteremmel, az öt kórteremben minimum 20 emberrel, úgy hogy a nővérke reggel 6 órától este 9 óráig dolgozik minimálbérért. Nem csoda, ha néha nincsen elég türelmük a betegekhez. Legalább 30 éves bútorok és ágyak, a folyosón egyetlen mellékhelység és fürdőszoba. A kórházi kosztról ne is beszéljünk, az ember többet fogy bent, mint otthon egy fogyókúra alkalmával. Omladoznak a falak, hullik a vakolat. És ilyenkor az jut az eszébe az embernek, hogy ezt érdemli az én nagymamám, aki végig dolgozta az egész életét, aki reggel kakaóval várt, aki eljött értem az iskolába? Ha lenne rá keretünk biztosan mi is magánklinikára vinnénk a nagyit, mert az ott jellemző körülmények járnak neki. De nem tehetjük meg. Nem csak mi, hanem az átlag magyar sem.
Feltenném a kérdést: arra volt pénze az államnak, hogy több millió forintért széfet vásároljon, majd közel ugyanennyi összegért visszavonja az ezzel kapcsolatos rendeletet? Ennyit érnek a magyar társadalom tagjai, hogy lerobbant kórházakban, embertelen körülmények között gyógyítsák őket? Nem hiszem, hogy akármelyik miniszter bevinné gyógyíttatni bármelyik családtagját egy egészségügyi közintézménybe.
Egészségügyi finomság!
Kihullott a hajam fele, vérképemből kiderült pajzsmirigy problémám van. A körzet orvos tegnap az ő megnevezése szerint sürgősségi beutalót írt mára a RÓKUS rendelőintézetbe a z endokrinológiára. Nem dolgoztam, Bp-től 20 km-ről 1800 Ft- ért beutaztam, ott közölték a doktornő is tudhatná, nem tudnak kivételt tenni és csak január 11-re van időpont /már csak 6 hét/. Tehetetlen dühömben sírva fakadtam, de ez a rendelő "PROF" asszisztensét /-feleségét/ nem hatotta meg. Hazakullogtam......Hát ez volt egy jó kirándulás!!
Küldje el ezt a cikket |
Nyomtatás
A lap tetejére
