A Mór megtette, a Mór elmehet: Avagy a hazai igazságszolgáltatás anomáliái

Minden bizonnyal tantárgy lesz a jövőben az eset a kriminológiával foglalkozó szakemberek számára. A magam számára is sok tanulsággal szolgáló eseményekbe a véletlen folytán keveredtem bele, mint a fő bizonyítékok, a fegyverek megtalálója. Esetem azt is példázza egyben, hogy egy átlagember is belekeveredhet előre nem várt eseményekbe, és azok aktív részesévé válhat. Ami még a mai napig is kétségbeejtő számomra, hogy az egyértelművé vált koncepciós eljárás ellenére Hajdú László a móri ügy nélkül súlyosabb ítéletet kapott, mint amit korábban mórral együtt kiszabtak számára. Továbbá hogy Kaiser Ede a mai napig ugyanazt a büntetést tölti, amit az igazi elkövető. Én pereskedem azért a nyomravezetői kitűzésért, amit azóta sem fizettek ki számomra, mondván: nem neveztem meg a tetteseket, így közvetlenül nem én vezettem nyomra a rendőrséget. Ma már az is nyilvánvaló, hogy egy Kiglics Attila nevű ember még annyi bizonyítékot sem szolgáltatott az ügy megoldása érdekében, mint én, mégis 25 millió forintot markolhatott fel egy hamis vádért. A pénzt azóta sem követeli vissza Tőle senki! Azt mondják azért, mert az állampolgárok bizalma rendülne meg a nyomravezetői díjkitűzés intézményi rendszerében. De kérdem én: az én bizalmammal ki törődik? Én is állampolgár volnék! Ha az én bizalmam megrendült az nem probléma? Ez a nyomozás mintegy 1,5 milliárd forintba került az adófizetőknek. Ennyit emésztett fel egy fabatkát sem érő, zsákutcába vezető nyomozási eljárás. Talán ettől rendülhetne meg a közbizalom!
Egy másik ügy kapcsán - egy barátom balesete miatti ügyben, amit most nem részleteznék - megvádoltak. Folyamatosan bíróságra járok egy olyan dologért, amit nem követtem el. A bűnügyi költség jelenleg mintegy 270 000 forintra rúg, amit természetesen velünk akarnak megfizettetni. Hatástalan fegyvergyűjteményem néhány darabját az eljárás során elkobozták, amivel mintegy félmillió forinttól szabadítottak meg. Továbbá pénzbírságra ítéltek. Az az a bank, akinek a munkatársait lemészárolták Mórott, és ahol a valódi tettesek felderítésében oroszlánrészem volt, árverezni készül a házam...

Egy tucat beadványt írtam a nekem járó nyomravezetői díj ügyében, többek között a Miniszterelnök Hivatalának, A Köztársasági Elnök Hivatalának, parlamenti képviselőknek, a Rendészeti Miniszternek, akik még válaszra sem méltattak. Hangsúlyozom, korábban egy címeres bűnöző köztársasági elnöki kegyelemben részesült, és kapott 25 millió forintot! Egy hamis tanúzásért. Engem pedig válaszra sem méltatnak. Hát kérdezem: miféle jogrendszerről beszélünk folyamatosan? A törvényalkotók a tojásdobálásra azonnal képesek voltak a saját érdekükben törvényt alkotni. A saját önös érdekeikre ma bizonyos emberek felhasználhatják a rendőrséget, és az igazságszolgáltatást. A bűnözés egyre elkeserítőbb méreteket ölt, az egyszerű állampolgárok bizonyos helyeken sötétedés után nem mernek kimozdulni az otthonaikból. Virágzik a korrupció, milliárdok tűnnek el, miközben családok éheznek! A törvények lassacskán törvényen kívülivé válnak! Naponta érnek minket méltánytalanságok, de senki sem mer ezeknek hangot adni. Ki kell jelenteni, egyesek a jogot, jogtalanul használják!
A velem történt igazságtalanságokat rövidesen egy könyv formájában jelentetem meg, görbe tükröt tartva azon érdekcsoportok elé akik ellopták az igazságomat.