A véleményember

IMHO-Script, a kezdet:
Minden gondolat megszületésekor értelmetlen.
Itt rögtön 302 ember üvölt szembe, hogy miért is lenne egyenként jelentőségük, amikor másodpercenként ezresével döngetnek agyunk szerpentinjein. Én visszanevetek, hogy nem, minden kis töredékgondolatnak van jelentősége, ha értelme nincs is, ezek határoznak meg minket, a keverékük adja ki a pillanatnyi hangulatunkat, ami aztán komplex egésszé növi ki magát személyiség formájában vagy nem, de ez már genetika és alkohol. Tapasztalatom szerint az embernek igen erős geometriája alakul ki zord, vagy retro körülmények között, de még nekik is jól jön néha egy vélemény. Ezen a ponton jegyezném meg, a "véleménynek" nem a nagypapa és\vagy nagymama vacsora melletti jó tanácsait linkelem be, továbbá kifelejteném innen a "jóbarátok" teljesen érdek és irigység mentes (ha-ha) útmutatásait.

Kezdem azzal, hogy a problémák megoldása azzal kezdődik, hogy testen kívül helyezzük, elmeséljük, leírjuk, elferdítjük stb. a reakció már másodlagos, sok esetben lényegtelen. A hatásfokom az érdekeltségben van, nem foglalkoztat más, csupán a szituáció és a lehetséges megoldások. A monokli a szem alatt a legritkábban származik ököl alakú pince-lejárótól, de a gyermek matek tanára sem feltétlenül hulladék, mert követeli az összeadást kétjegyű számokra is -mégsem aranyhalat kell klónozni-.
Természetesen ez a kínosabb félteke a gömbnek, a negatív véleményt senki sem ünnepli kerti bulival és a cél nem is ennek erős kommunikálása, inkább elvbeni megoldása.
A haszon lelegelése onnan indul, amikor a szoba négy sarkán fordulva elindulunk a megerősödés útján és sikeresen oldunk fel kínos helyzeteket, adhatunk igazat, találhatunk megoldást, mert külső szemlélőként számukra\számotokra rejtett eszközök is a szekrényemben fekszenek.