Meglehetősen gusztustalan és fájdalmas kérdés, de nem lehet megkerülni. Így határozta meg a nemi aktus fogalmát dr. Lushington 1845-ben, a londoni egyházi bíróság felszólítására.
A szex nem természetes cselekvés , mondja Angus McLaren kutató a szexualitásról szóló könyvében, és a szexualitást minden nemzedék újraalkotja. A tudós elmeséli, hogy a nyugati világ legharciasabb szexuális reformmozgalma Németországban bontakozott ki, miután érvénybe lépett a drákói porosz büntetőtörvénykönyv. Magnus Hirschfeld állt a 175. paragrafus elleni homoszexuális hadjárat élére. Hirschfeld azt hirdette, hogy a homoszexualitás nem perverzió, hanem a férfiasság egy változata, és a társadalom három százalékát érinti.
Az angol világban Havelock Ellis állt elő azzal az elképzeléssel, hogy az abnormális szenvedélyek nem is olyan furcsák. Ehhez fűzi hozzá McLaren, hogy Hirschfeld maga is homoszexuális volt, míg Ellis impotens urolagnista (más vizelése izgatja), első felesége pedig leszbikus. Alig várom már, hogy magáról a szerzőről is kiderüljön valami.
A szakirodalmat kiválóan ismeri. Minthogy csaknem minden szexológus férfi volt, nem csoda, hogy a legkomolyabb szexuális problémának a férfi nemi izgalom hiányát tartották, mely a perverziók jelentős részéhez társult. Nem beszélve arról, hogy a nyugati kultúrkör toleránsabb a leszbikusnak tartott viselkedésformákkal szemben. Sokan nem is tudták, mi fán terem a leszbikusság. A klitorisz kultusza c. cikk szerzője bíróság elé került. Kiderült 1918-ban, hogy a tanult férfiak szexuális ismeretei is hiányosak. Darling bíró ezt kérdezte az egyik tanútól: Az orgazmus természetellenes bűn?
Hogyan oldaná meg egy Bonaparte az orgazmus problémáját? Szikével a vaginális orgazmusért! A szerzőnek igaza van, a micsodámat is a fejem tetejére lehetne operálni. Bonaparte szerint a normális nők felhagynak a klitorisz által biztosított szexuális élvezettel, és áttérnek az orgazmus érettebb, vaginálisabb formáira. Ki kell tehát metszeni a klitoriszt, és közelebb ültetni, hogy elősegítse a vaginális behatolást.
Kinsey 1953-as kutatása irányítja rá a figyelmet újra a klitorális orgazmusra. Ő a vaginális orgazmust mítosznak nevezi. Mindenesetre humora volt. A férfiak háromnegyedének mindössze két percig tart a koitusz, amit ő kivételes jelenségnek nevez, éspedig azért, mert a csimpánzoknál csak tíz-húsz másodpercet vesz igénybe.
Az 1950-es években a női szexualitást bombához hasonlították, a bikini épp arról a szigetcsoportról kapta a nevét, ahol kísérleti atomrobbantások folytak. A 20. század legnépszerűbb kulturális mítosza a hatvanas években alakult ki. A tabletta azt ígérte, hogy a koitusz miatt nem lesz többé aggodalom. A középosztálybeli fiataloknak nem kell pettinggel megdolgozni az orgazmusért.
Megjelent a Cosmo-lány, fölértékelődött újra a klitorális ingerlés. Germaine Greer a közösülésről kijelenti, hogy az olyan, mintha a férfi a nő hüvelyében maszturbálna. S ráadásul szexpárti volt. Radikálisabb feministák már azt hangoztatták, hogy a heteroszexuális közösülés kerülendő, mert ez a férfiak nőket elnyomó eszköze. Minderre rátesz egy lapáttal Hite elmélete, miszerint a férfiak szexuális forradalma már lezajlott, a nőké csak most kezdődött el. A régi terapeuták azt mondták, hogy az orgazmusra kell törekedni, a mostaniak azt, hogy az embernek orgazmusa kell legyen. Szép új világ.
Küldje el ezt a cikket |
Nyomtatás
A lap tetejére
