Fradi: Hopp és kopp

Hogy történhetett mindez? Hogyan juthatott erre a sorsra az a klub, amely számtalan híres sportolót adott az országnak? Bár inkább azt a kérdést kellene feltenni: hogyan engedhették ezt meg?
Eljött a lehetőségek ideje, és sokan ki is használták. A végletekig kilopták, kifacsarták belőle a pénzt. Lelkiismeret nélkül, mint sok más helyen, itt is a leleményesek, a tűzhöz közel állók tömték a zsebüket. A sportért nem tettek semmit. Hatalmi mámorukban vágták egymás alatt a fát, és tették tönkre a csapatot. Egyiküké sem lett. Kis hiján az enyészeté.
Egyszer parkolós voltam a stadion mellett. Épp hogy átestünk a változásokon, talán 92-ben, már nem emlékszem. De élénken él bennem az a fradis vezető, aki belépő kártya nélkül akart behajtani, s mikor nemet mondtam (hiszen ez volt a feladatom az őrzés mellett), mocskos szájjal ordított velem, aztán nekem hajtott és kis híján elütött, még hozzá szándékosan.
Aztán később megint az utamba került a klub. Sporttápszert vittem a focistáknak. A vicces része, hogy talpig pirosba öltözve. Az ajtón belépve esett le nálam a tantusz, csak az nem vett észre, aki nem akart. S mivel nem kis feltűnést keltettem harsány melegítőmmel, rögtön szemet szúrt a nagy táskám is. A legszomorúbb az volt, hogy az általam szállított teljesítménynövelő szerek és gyógynövény-kivonatok egy perc alatt hadszíntérré változtatták az öltőzőt és a gyúró szobáját. Aki megrendelte, ott sem volt, helyette a gyúrónak kellett átadnom a készítményeket. Megjelent az egyik fejes (fogalmam sincs kicsoda, hiszen be sem mutatkozott) és ordítani kezdett a gyúróval, hogy ki a fene hozatta ide ezt a szart. Nyomdafestéket nem tűrő hangnemben ordibált, engem persze levegőnek nézett. Tipikus esete annak, amikor egy cégen belül abszolúte nincs összhang, egyetértés, együtt dolgozni akarás, csak hatalmi harc.
A sport itt már csak a pénzről kezdett szólni, ki és mennyit tud vele kaszálni. Persze soha semmi sem elég.

És most eladták. Egy szemfüles üzletember meg is vette. Már amikor szóba került, tudtam és éreztem, megint eladják egy darabkánkat, a múltunkat. Nem szeretem a focit. Legalábbis azt a focit, melyet végigkísér az erőszak és a fanatikus szurkolók hada. Még is sajnálom, fájlalom a történteket.
És most kibújt a szög a zsákból. Egy idegen, akinek fogalma sincs a csapat múltjáról, történelméről, a helyéről az országban, a szívünkben, különböző döntéseket hoz, amivel vérig sérti a Fradi sportolóit és megmaradt rajongóit, a csodavárókat. Hiszen csodát vártak tőle. Ehelyett narancsszínű mezt és a kiköltöztetés veszélyének lehetőségét kapták. (Szerintem ez az ember nagyon is jól tudja, mit csinál, hiszen a nagy focimúlttal rendelkező Angliában sem cserélne színt, vagy stadiont csak úgy egy csapat sem.)

Hogy mi vezérli? Az ingatlanra fájt a foga? Valószínűleg, ki tudja? De miért kell a romjain üldögélő csapatot még ezen felül meg is alázni? Nem értem, és még sokan nem értik.