Globális...

Először a szó jelentésén morfondíroztam. A „glóbus” latin kifejezésből ered, ami ugyebár golyót, gömböt, földgömböt jelent. (És most nem a konzervgyárra gondolok… Bár elég vicces lenne, ha golyó alakú konzerveket gyártanának! Nem is értem, hogy miért nem jutott még eszükbe…)

A globalizációt még a Homo Sapiens találta ki az ősidőkben, amikor úgy döntött, hogy globalizálja magát és benépesíti a Földet. El kell ismerni, jó munkát végzett! Elég nehéz olyan helyet találni, ahol ne lenne belőlünk, emberekből; de legalábbis ne fordult volna meg ott valaki közülünk legalább egyszer. Tehát a legglobálisabbak mi magunk vagyunk, az Emberiség.

Próbálom elképzelni, hogy mennyi ideig tarthatott az őseinknek gyalogosan eljutni minden földrészre, de nem megy - inkább feladom. A természet aztán jól megviccelte őket azzal, hogy miután elvándoroltak a szélrózsa minden irányába, lökött egy nagyot az őskontinenseken, amelyek így elsodródtak egymástól: tengerek és óceánok választják el azokat. „Na, most aztán úszhattok” – kárörvendett a Természet, és mint aki jól végezte dolgát, egyensúlyi állapotba helyezte magát.

A Homo Sapiens persze erről kezdetben mit sem sejtett. Csendben gyűjtögetett, vadászott - és szaporodott. A Természet pedig unalmában azzal szórakozott, hogy különböző színűre festette az egymástól távol élő embercsoportokat. Így teltek az évezredek viszonylagos békében. Új nemzedékek születtek, az öregek kihaltak, és már senki nem volt, aki emlékezett volna, milyen volt a világ azelőtt. Egy dolog azonban nem halt ki: az emberek globalizációra való hajlama.
Ja, és a kényelemre való törekvése! A lusta ember találékony tud lenni, így inkább kitalál mindenféle megoldást, csak ne neki kelljen fáradnia. E kettő tulajdonság egyenes következménye lett, hogy – sok egyéb dolog mellett – az Emberiség újabb és újabb technikai eszközöket alkotott, amíg létre nem jött az ipar, a közlekedés, az internet, a telefon, a sajtó, a média, a bankrendszer, stb. Ezek segítségével végre megvalósíthatta régi álmát: a Nagy Globalizációt.

Globális léptékű tetteinknek következtében globális lett a környezetszennyezés, a lég- és vízszennyezés. Globális a klíma- vagy éghajlatváltozás. Globális a gazdasági élet és vele együtt a gazdasági és pénzügyi válság. Globális a műholdas helymeghatározó rendszer (GPS), globális az információs rendszer. Létezik globális marketing, globális katasztrófa, globális bűnüldözési rendszer, globális élelmiszerválság, globális nevelési központ, globális problémák, globális figyelmeztetés, globális tiltakozás… És talán lesz globális élelmiszertartalék, globális arc-adatbázis az Interpolnál, globális drogellenes háború, globális együttműködés, stb.… stb.… stb.…

Phű! Ez már most is soknak tűnik!

Én meg közben azon bosszankodom, hogy van még egy dolog a listán: a globális emberi hülyeség. Mert akár tetszik, akár nem, be kell látnunk, hogy igenis, létezik ez is. Mi más lehetne a magyarázata annak, hogy bár tudjuk, hogy mi tehetünk minden globális problémáról, mégsem teszünk ellene semmit? (És a hülyeség alól én sem vagyok kivétel, mert csak egy agyament tölti a szabadidejét ilyen hiábavaló eszmefuttatással…)

Szegény Természet! Neki van a legglobálisabb problémája: nem is ér rá velünk foglalkozni. Éppen azon dolgozik, hogy elhárítsa a miattunk megnövekedett széndioxid miatt kialakult globális klímaváltozás veszélyét néhány alga segítségével a sarki jéghegyek tövében. És csak remélni tudom, hogy ha sikerült neki az egyensúlyt újra visszaállítani, akkor kitalál valamit, hogy megszabadítsa a Homo Sapienst a globális butaságától, és akkor végre helyreáll a rend! Én nem fogok ilyen zagyvaságokat írni, a Természet pedig újra megpihenhet és kárörvendezhet rajtunk, embereken:
- „Na, most globalizáljatok, ha van még kedvetek!”