Van egy álmom. Na jó, van több is. De ez az egy, ez az igaz Álom. Szeretnék egy olyan országban élni, ahol tényleg demokrácia van. Olyan igazi.
Ahol számít az, hogy mit gondolunk. Ahol nem kell aggódnom, hogy mit eszem hó végén. Ahol a BKV járatain használják is a légkondicionálót, nem csak azért szerelik be, hogy elmondhassák, VAN (miközben apró kis testem szép lassan elsorvad a mindent felperzselő nyári melegben). Ahol kolbászból van a kerítés (na jó, az újabban wellness és spa őrültek kedvéért salátából és hozzávaló dressingből, mert hát ugye én empatikus állampolgár is vagyok, sok egyéb jó tulajdonsággal megáldva). Ahol nincsenek, vagy csak minimálisan vannak hajléktalanok (legalábbis az állam a maga kis szerény módján gondoskodik róluk, mert ők is emberek, és valamikor talán még adót is fizettek). De úgy látszik, ettől mi még nagyon messze vagyunk. Ezért csak álmodom tovább, remélve, hogy ennél lidércesebb már nem lesz. Az igazság az, hogy ez nem csak a mostani kormány hibája, szeretném előre vetíteni, hogy a következő pár sort sem kifejezetten nekik címzem (távol álljon tőlem bármelyik párt védelembe vétele), szóljon ez a kis levélke, szónoklat az egész magyar történelemnek, mindenkinek, aki valaha az 1000 pár év alatt befolyással volt kis hazánk életére. Azoknak, akik hagyták, hogy idáig jussunk. Azoknak, akik jól éltek, amíg a többség szenvedett. Valahogy így jellemezném az eddig eltelt évszázadok politikáját:
Van valami, amit szeretnék megosztani veletek, de mivel udvari bolondom (akit a későbbiek folyamán csak sajtó szóvivőként fognak emlegetni, és akire rá lehet húzni a vizes lepedőt és a nép haragját) nem ér ma rá, magamnak kell megoldanom a problémát. Bár tudjátok, hogy ezt nem szívesen teszem, hiszen én vagyok a király, és mint ilyen, szeretem is kihasználni az ezzel járó, nem is csekély előnyöket (legyen szó akár luxusvilláról, luxus szamárról, külföldi utakról, és egy felelősségmentes életről). No már most, hogy a lényegre térjek, nem szeretnék a lényegre térni. Mert ha megteszem, ti mérgesek lesztek, és azt nem szeretem. Tehát ne elégedetlenkedjetek, mert annak soha nincsen jó vége. (tüntetni persze lehet, csak nem ajánlatos. Tudjátok értem én a tréfát, csak éppen nem szeretem)
Mindannyian tudjátok jól, hogy az idén sokat esett, és bár a nemzeti ételünk a kenyér, szeretnélek kérni titeket arra, hogy szokjatok le róla, és vegyétek elő a mirelit ételeket. Mi az a mirelit? Ja persze, eddig még csak én jártam a jövőben a mágussal. Ja, egyébként ő tehet mindenről. Ahogy mondom. Mindenről. Ő egy kis haszonleső mitugrász, akinek semmi más nem számít, csak a hatalom, és, hogy veletek kiszúrjon. Ellentétben velem, aki ugyebár értetek van, és értetek él. Tudjátok a múltkor addig kísérletezett az aszály alatt azzal, hogy esőt csináljon, hogy eláztatta az egész országot, így az idén éhen fogunk halni. Mármint csak ti. Én nem (Azt mondtam már, hogy csak értetek élek? Nem? Akkor most mondom!). Na már most, nyugodjatok meg, pánikra semmi ok, a varázsló már kísérletezik az eső eltüntetésével, de őt ismerve, ebből megint csak aszály lesz, akkor meg azért haltok éhen (elnézést kérek az őszinte fogalmazásért, de mint tudjátok, nem kenyerem a hazugság. Ezért vagyok én a király). Bár ezt kétszer nem tudjátok véghezvinni. Ja, ha nem mondtam volna, az előző aszály is miatta volt (félreértés ne essék, a felelősséget sem szoktam másra hárítani, csak most kivételesen így alakult). Szóval, ha valakit meg akartok lincselni, mielőtt elsorvad a testetek, akkor megtaláljátok a palotámban. Bár azért először elintéztetném vele a nyári szabadságomra a jó időt. Tudjátok, megyek a tengerpartra. Na mindegy. Ez már nem a ti gondotok. (azt már nem is taglalnám, hogy mindezt a ti pénzetekből fogom megvalósítani, úgyhogy kívánjatok jó időt és kellemes nyaralást)
Ezen felül pedig szigorúan megtiltom, hogy bárki élelmet lopjon a palotámból, vagy a hozzá tartozó kertekből. Mert akkor nem marad nekem. És ugye én vagyok a király. És ha én meghalok, ki fog titeket romba dönteni? Ja, hogy jelentkező van bőven? Csak hát ugye ti is éhen fogtok halni.
Van még egy bejelenteni valóm, tisztelt polgárok, alattvalók: a mai nappal életbe lépett egy új törvény. Minden éhen halt állampolgár után a megmaradt családtagok 100%-os éhenhalási adót kötelesek fizetni, utalni lehet a saját bankszámlámra, helyesbítve, a kincstár részére.
És, hogy miért vagyok jó király? Mert szeretlek titeket, és a nép nevében teszem mindezt.