Halmozottan hátrányos helyzet

Hurrá! Kiáltottam fel magamban, majd hirtelen lelohadt a lelkesedésem. Megkülönböztetetten hátrányos helyzet? Végignéztem magamon és leltárt csináltam: kezek,lábak, hallás, látás, stb. Első pillantásra minden megvolt, de biztos ami biztos, a tükör elé pattantam és reménykedve újra számba vettem a dolgokat. Sajnos tagadhatatlan: nem vagyok az egészségi állapotomból adódóan megkülönböztetetten hátrányos helyzetű!

Csalódottan ültem vissza a gép elé. Talán, ha a származásomat nézem – éledt fel bennem újra a remény – akkor ugye hátrányos helyzetű vagyok? Vizslatni kezdtem a bőrömet, de sem barnaságot, de még csak némi kreol árnyalatot sem sikerült felfedeznem magamon. Hát, ez lehangoló: egyenesen sápadt vagyok, a legnagyobb jóindulattal sem tudom fehér mivoltomat letagadni. A kisördög persze rögtön megszólalt bennem, hogy remek barnító krémek, sőt cipőpaszták léteznek, amivel egy kis áldozattal hamar javíthatok ezen a helyzeten. De szinte azonnal a józan eszem is felszólalt, s az érvei nyomására, miszerint egy kis színváltástól még nem leszek kisebbségi származású, elvetettem ezt az ötletet. „Hoppá! - jutott ekkor eszembe - hiszen én nemzetiségi vagyok!” Igaz, hogy a szlovák nyelvtudásom mindössze egy tucat szóra, valamint egyetlen mondókára korlátozódik, de a nevem is bizonyítja valós, tagadhatatlan származási gyökereimet. „Na, de kérem! Magyarországi szlovák, mint megkülönböztetett, hátrányos helyzet? Ugye te sem gondolod komolyan? – szólt megvetéssel újra a józan eszem. – Még fordítva, ugye, szlovákiai magyar… De így…?” Hát, el kell ismernem, igaza van.


Na jó, csak azért sem adom fel! Nézzük csak tovább! Végzős diák, pályakezdő, közalkalmazott, bolti eladó… Na igen, az utóbbi már én is voltam, vagyok. És ekkor szép lassan, mintha egy sűrű függönyt húznának el a szemem elől, egyre több régi emlék tört elő és lassan kristálytisztán, teljes valóságában láttam a képet. Egyszeriben, mint aki megvilágosodott, elöntött a győzelmi mámor. Igen! Teljes bizonyossággal állíthatom, hogy halmozottan hátrányos helyzetű vagyok!

Miért?

Nem vagyok kisebbségi közösség tagja: tehát soha nem tudok előnyt kovácsolni abból, hogy a többséggel szemben, jóindulatból, támogatása jeléül bárki előnybe helyezzen, vagy bármilyen kisebbségi érdekképviselet segítségét kérhessem.

Nem vagyok szociálisan rászoruló: azaz az életkörülményeim, az anyagi helyzetem alapján nem vagyok annyira szegény, hogy segélyt kapjak, de elég szegény vagyok ahhoz (mint a legtöbb középosztálybeli), hogy állandó pénzszűkében szenvedjek, nyakig eladósodjak és egyik napról a másikra éljek attól rettegve, hogy elárverezik a házat a fejem fölül és hirtelen az utcára kerülök

Nem vagyok pályakezdő fiatal: csak muszájból pályakezdő negyven év feletti. Átléptem azt a bűvös korhatárt, amely szerint már nem vagyok elég fiatal, hogy a munkáltatók szép jövőt lássanak bennem, viszont ahhoz még túl fiatal vagyok, hogy a megteremtett jó egzisztencia birtokában a nyugdíjaztatáson gondolkodhassak.

Egy diplomával rendelkezem: ami elég jó ürügy volt még tizenöt évvel ezelőtt is, hogy egy érettségihez kötött állás megpályázásakor elutasítsanak, miszerint a végzettségem alapján többre vagyok hivatott és esélyt akarnak adni egy nálam hátrányosabb helyzetűnek. Hiszen én úgyis könnyen találok egy jobb munkalehetőséget. Most viszont ez a diploma nem ér annyit, hogy valóban a végzettségemnek megfelelő munkát kaphassak, viszont adott esetben még mindig túl sok ahhoz, hogy az állását féltő, engedelmes, minimálbéres alkalmazottként számoljanak velem.

Emancipált nő vagyok egy demokratikus társadalomban: aminek következtében jogom van dolgozni, mint a férfiaknak, de érdekes módon ugyanazért a munkáért valahogy mindig kevesebb bért fizettek, mint férfi kollégáimnak.

Egészséges vagyok: ami miatt nem pályázhatnék olyan munkahelyre, amit csökkent munkaképességű polgártársainknak hirdetnek és sem érdekképviseletre, sem rokkantsági nyugdíjra nem vagyok jogosult.

Sorolhatnám tovább, de minek? Ennyi épp elég nekem, hogy végre felderüljön a napom és boldog legyek: „Hölgyeim és Uraim! Mint Önök is láthatják, halmozottan hátrányos helyzetű vagyok!!!”
Most már semmi akadálya nincs, hogy magam is benevezzek erre a pályázatra. És a fenti szempontokra hivatkozva ezúton kérem a Tisztelt Szerkesztőséget, hogy írásaim elbírálásakor méltányosságból vegyék figyelembe mélységesen hátrányos helyzetemet!

Előre is köszönöm!



P. Pálma