Kedvenceim közé tartoznak a régi idők magyar filmjei, még akkor is, ha már megkoptak. Nagyon szeretem a romantikus szerelmi történeteket és a kalandfilmeket, sajnos ebből a mai tv-műsorokban már ritkán látható.
Viccesen jegyezte meg egy tündéri jó humorú kis öregember ismerősöm, hogy ő semmilyen filmet nem néz meg a tévében, mert vagy szexelnek vagy lőnek, és ő ezt már unja.
Hát valahogy én is így vagyok vele, és sokat látogatom a Filmmúzeum csatornát, ahol a régi világ hangulatát egy-egy órácskára visszakapom. A szerelem a legtöbb filmnek a témája, elsősorban a lelki szerelem, némi bonyodalommal és sok humorral fűszerezve.
A szerelem egy csodálatos kémia, ami rózsaszín köddel indul. Sok, mindent elsöprő nagy szerelemről olvastam és láttam egy-két ilyen filmet (Rómeó és Júlia, Antonius és Kleopátra stb.) A szerelem (lelki)a mai világban már olyan ritka, mint a fehér holló, mert a nagyfokú türelmetlenség, az állandó rohanás ezt megöli. Régen, ha egy fiú és egy lány együtt járt, megvárták hogy kialakuljon a lelki szerelem, ami egy csodálatos érzés, a másik érintésébe beleborzongni, forróság önt el ha meglátom, összeszűkül a gyomrom stb., és ha megcsókol az maga a földöntúli boldogság. És mi történik a legtöbb esetben ma? Megismerkedik a fiú és a lány és indításnak egyből az ágyban kötnek ki legtöbb esetben, aztán majd kialakul a szerelem vagy nem... Persze ez a vágy sok esetben a többszöri találkozásnál már kialszik, mert eltűnik az újdonság varázsa. Ha házasságot kötnek, akkor kevés olyan eset van, hogy a felmerülő problémákat együtt oldják meg, legtöbbször az egyik fél pánikszerűen menekül a kapcsolatból.
Szerencsés, ha nincs a házasságban gyerek, akinek mindkét szülője egyformán fontos lenne. Sok olyan példa van előttem a régi világból, amikor annyira szerették a másikat, hogy képesek voltak meghalni akkor, ha a társukat elveszítették (pl. Dajka Margit és Lajtos Árpád)és saját ismertségi körömben is voltak ilyen kedves kis öregek.
Olyan jó érzés látni olyan öregeket,akik egymás mellett öregedtek meg, a mai napig szeretik egymást (lehet hogy nem lángoló nagy szerelemmel) ez átalakult egy hatalmas szeretetté a másik irányába, és életük végéig (holtáig) kitartanak választott társuk mellett.
A rózsaszín köd eloszlásával is tisztelik, szeretik, és becsülik a másikat, elfogadják őt minden hibájával és erényével együtt.
A mai fiataloknál hamar kenyértörésre kerül sor, és ki tudja hányadik házastárs mellett vagy nélkül fognak megöregedni.
Ha nem rohannának el a saját életük mellett, akkor talán rájuk is várna egy boldog, békés, unokákkal eltöltött boldog öregkor.
Küldje el ezt a cikket |
Nyomtatás
A lap tetejére
