Kávépolitika 2. rész / Politikus blogok és Hófehérke meséje

Kíváncsi lettem. Ugyan kinek van ideje bejegyzéseket írni? Egyáltalán miről ír egy politikus?
Ha valóban van benne igazság, hogy egy sikeres embernek nincs szüksége, illetve nincs ideje saját honlap készítésére, akkor politikusaink miért érzik szükségesnek a saját web site fenntartását?

Másnap reggel egy bögre forró kávé társaságában letelepedtem a gép mellé és keresésbe kezdtem. Pár perc alatt rátaláltam két olyan névre is, ami remek összehasonlítási alapnak ígérkezett: Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor. Nagy reményeket fűztem a politikus honlapokhoz: lehet, hogy végre tisztábban fogok látni? Most végre megtudom, hogy ki, mit, miért mond; hogy mi az igazi véleménye? Itt talán megmagyarázzák az egyszerű polgárnak, hogy mi folyik valójában a politikai hadszíntéren?

Jólneveltségem úgy diktálta, hogy először miniszterelnökünket válasszam.

Nem részletezem, hogy mi minden található az oldalon, csak az érzéseimet jegyzem le. Igazi blog oldal: személyes hangvételű, miniszterelnökünk saját keze nyomát őrzi. Viszont az egyik szemem sír, a másik nevet: igaz ugyan, hogy megismerhettem egy vezető politikus emberi oldalát – milyen, mint apa és férj; milyen remek asszony a felesége; hogy mi a véleménye a tévében látott némely műsorról, stb. Elképzeltem, hogy kellemes eszmecserét folytathatnék Gyurcsány úrral egy csésze kávé mellett, akár órákon át, az élet aprócseprő dolgairól.

De egyáltalán nem lettem okosabb, ami a politikát vagy gazdaságunkat érinti: nem derült ki számomra, hogy az ország vezetője tudja-e, hogy mit csinál, hogy miért látják helyesnek a közelmúltban hozott döntéseiket. Sőt, az sem lett világos, hogy egyáltalán helyesnek tartja-e azokat. (Vannak ugyan benne cikkek, interjúk, de csak a szokásos általánosságokat tudtam meg belőle.) Összefoglalva: íme, az ember! De hol a politikai és gazdasági céltudatosság?

Na, nézzük csak a másik oldalt!

Orbán Viktornak saját honlapja van – nem egyszerű blogja. Itt már jócskán találtam politikát! Persze mindig könnyebb valamit kritizálni, mint megmondani konkrétan, hogy ez és ez a helyes lépés. Nem is találtam ilyet itt sem. Illetve helyesbítek: célzásokat találtam arra, hogy mit tenne a Fidesz – ha hatalomra jutnának. A benyomásom viszont az volt, hogy addig azonban karba fonják a kezüket: na, ne már, hogy segítsünk a kormánynak! Juszt sem! Hiába ül nyakig a szószban a nemzet… Még az sem tántoríthat el!

Találtam az oldalon ellenben egy rejtélyes OVTV rövidítést. És láss csodát! Amikor rákattintottam, házi videóra bukkantam: Orbán Viktor válaszol az olvasók leveleire. Ejha! Saját tévé… Ilyen még a miniszterelnöknek sincs! Profi PR-munka! Azonban ahogy a gondosan kiválogatott kérdésekre szóló válaszokat hallgattam, hirtelen a videó ablak átváltozott a mesebeli varázstükörré, a Fidesz-elnök pedig a hiú királynővé. „Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken?”

Biztosan a kávéban lévő koffein hibája (mint mindig), hogy rájöttem: talán ideje lenne, hogy ne higgyek a mesékben. Itt van példának ez a magyaros Hófehérke-történet. Minden eleme és résztvevője megtalálható: Gyurcsány Ferenc a kedves, de végtelenül naiv Hófehérke szerepében… Orbán Viktor, mint egyedüli népszerűségre törekvő királynő… valamint több millió szegény törpe. Amíg azért folyik a harc a királynőjelöltek között, hogy „ki a legszebb a vidéken”, addig a kutya se foglalkozik a törpékkel, akik nap mint nap mennek a rozoga bányába csákányozni. Miért nem ők a főszereplői a mesének? Biztos, hogy a törpék ilyen királynőket szeretnének: az egyik naiv, a másik meg hatalomvágyó?

Csalódott vagyok: a politikus blogok csak a kampány részei. Így vagy úgy. Púder szaga van mindegyiknek, csak a megközelítés más. Lehet, hogy tényleg van igazság alapja annak, hogy csak a lúzerek írnak blogot? Csak aki vesztesnek született, annak kell kozmetikázás, hogy szebbnek, jobbnak mutassa magát? Az igazi sztároknak rajongói oldala van, nem saját blogja… Nem igaz?

Mindenesetre egy biztos: most már szégyenkezés nélkül készíthetek akár én is saját blog oldalt! A legnagyobb balfácán úgyis én vagyok: a kicsi kis törpe. Ha a bánya bezár, mert csődbe megy, akkor úgyis rengeteg időm lesz rá.

Csak az vígasztal, hogy ennek a mesének még nincs vége! Amíg királynőink versengenek a szépek szépe címért, addig én, a törpe, csákányozás közben arról ábrándozom, hogy egy szép nap megérkezik a királyfi fehér lovon és végre lesz egy bölcs királyunk…
És akkor talán boldogan élünk, míg meg nem halunk…