Kávépolitika 3. / Eső után köpönyeg?

Úgy tűnik, hogy mint mindig és mindenre, most is „jó magyar megoldást” fogunk kitalálni. Évekig fohászkodtam azért, hogy bárcsak kevesebbet vonnának le a fizetésemből, és végre maradna minden hónapban egy kicsi, amit félretehetnék. Akkor most nem kellene aggódnom, hogy hogyan vészelem át ezt az időszakot. De mostanra, amikor talán eljön a várva várt nap, attól félek, hogy ezt is Pató Pál módjára vezetik be: mire többet kereshetnék, addigra lehet, hogy csődbe megy a kis cég, ahol dolgozom, és egyáltalán nem lesz jövedelmem, amiből a kevesebbet levonják.

A másik „hungaricum” az adózás terén, hogy - megint csak jó magyar szokás szerint – amit jobb kézzel adnak, azt bal kézzel többszörösen elveszik: ha kevesebb a jövedelemadó, akkor legyen magasabb az ÁFA! Megértem én, hogy kell a közös teherviselés, de nem lehetne ezt igazságosabban elosztani? Mert hát nem kell nagy közgazdásznak lenni, hogy felismerjük: ha magasabb a fogyasztási adó, akkor emelkedni fognak az árak. Ha pedig az árak emelkednek, akkor ugyanott vagyunk: kevesebbet vásárolunk, csökken a vállalkozások bevétele és ugyanúgy fenyegeti őket a csőd veszélye. Ha pedig csődbe megy egy cég, akkor a dolgozói ugyanúgy munka és jövedelem nélkül maradnak, s hiába van esetleg megtakarításuk, sokkal rövidebb ideig fog kitartani, mint ha nem változik semmi.

Akkor most cseberből vederbe esünk?

Arra meg már gondolni sem merek, hogy mindez úgy fog lezajlani, hogy addig vitatkoznak a politikusok, amíg az én munkáltatóm is kénytelen lehúzni a rolót, és pont mire munka nélkül maradok, akkor drágul meg minden és már csupasz kenyérre sem fogja futni.

Persze nem mindenkit érintenek a közelgő változások. Nem kerül minden cég felszámolásra, de azért a nagyok is csökkentik a dolgozói állományt, vagy hosszabb-rövidebb időre szüneteltetik a munkát, hogy spóroljanak. Azok a szerencsések, akik megtarthatják állásukat, talán jobb helyzetbe kerülnek a jövedelemadó mérséklésével, a munkáltatójuknak is költségmegtakarítást jelenthet a járulékok csökkentése. Hogy mi lesz a többi peches munkavállalóval? Erről nem szól a fáma…

Lehet, hogy örökre „szőke nő” maradok, de valamit továbbra sem értek: ha lyukas a kormány zsebe, akkor ahelyett, hogy jobb zsebből a balba tesszük azt a kevéske pénzt, nem kellene inkább a lyukakat előbb bevarrni? Én úgy látom, hogy mindkét zseb és a költségvetési tarisznya is kiszakadt: mert mi más magyarázata lehetne annak, hogy bármit teszünk bele, a végén mégis üres marad? Pedig úgy tűnik, semmire sem költöttünk, semmivel sem lettünk gazdagabbak. Sőt! Mintha egyre szegényebb lenne ez az ország…

És biztosan „szőke nős” a következő kérdésem is: miért nem hallok soha olyat egyetlen parlamenti képviselőtől sem, hogy ebben a nehéz helyzetben azzal szeretne jó példát mutatni az állampolgároknak a spórolásra, hogy a gazdasági válság idejére lemond a képviselői fizetéséről és átlagjövedelemből (sőt, a merészebbje akár minimálbérből!) igyekszik megélni, hogy ezzel is csökkentse a költségvetési hiányt?

Vagy legalább valamelyik miniszterünk úgy nyilatkozna, hogy a magyar gazdaság serkentése érdekében, ezentúl csakis magyar termékeket vásárol, mint például céges autónak is Suzukit választ már a mai naptól…

Vagy ez a „Vásárolj magyar terméket!”- kampány csak a magyar polgárokra vonatkozik? Gondolom, politikusaink is azok…

Vagy tévedek?...