Kell ott fenn egy ország.....

Egy nagyvállalatnál dolgoztam Judit nevű kolléganőmmel, én foglalkoztam a nyugdíjelőkészítéssel, és minden más egyébbel amit az \\\" SZTK\\\" előadónak kell. Judit a nagyfőnököm titkárnője volt. Igaz az anyakönyvi kivonatán már régen megszáradt a tinta, de még mindig megőrizte sudár termetét, haját mindig fodrász igazította rendezettre. Mindenkihez volt egy kedves szava, mindig mosolygott. Már csak pár hónap választotta el a nyugdíjas évek gyönyöreitől, amikor egyik reggel éppen a bal lábammal keltem fel, mert sajnos néha nagyon mélyen alszom, ezzel nem is lenne semmi baj, de a felébredéssel már annál nagyobb baj van. Több kávé elfogyasztása után magamhoz térek, résnyire kinyílik a szemem.
Ezeken a reggeleken mindig nagyon utálom az egész világot, és ilyen világvége hangulatban bementem hozzá.
Mint mindig, most is mosolygott, kifogástalan ruházattal, és hajviselettel ült a helyén.Beszélgettünk, tele volt tervekkel milyen jó lesz, ha már nyugdíjas lesz, ápolni fogja a virágokat (rengeteg virágot nevelt a kertjében)Játszani fog sokat az unokáival,utazni fog.
Én az irigyek nyugalmával megszólaltam, hogy én is szeretnék már nyugdíjas lenni, de lehet hogy meg sem fogom érni.
Pillanatra összeszűkült a szeme, és megjegyezte, hogy miért vagyok ilyen negatív, már miért ne érném meg.
Az én válaszom erre az volt hogy senki nem tudhatja,hogy mi vár rá.
Eltelt körülbelül 2 hét, Judit elkezdett köhögni, szinte folyamatosan köhögött.
Már minden csodateát kipróbált, már több gyógyszert szedett, de a köhögéstől nem bírt megszabadulni.
Háziorvosa elküldte hörgő tükrözésre, ahol kimondták a
visszavonhatatlan ítéletet \\\"RÁK\\\" A gyógyulása érdekében végigcsinálta a kemoterápiát, műteni már nem lehetett, és az utolsó találkozásunkkor is bízott abban, hogy ő meg fog gyógyulni, mert meg akar gyógyulni.
Ezzel a diagnózissal egy egész élet rombadőlt minden reménnyel együtt. Lánya második gyermekét várta, de nem merte neki megmondani, hogy ne fájjon, hogy ezt az unokát már soha sem fogja dédelgetni, és megismerni sem mint a másik 3-at akiket nagyon szeretett.

A temetés napján mindegyik munkatárs megjelent, kezében egy szál fehér rózsával, és sűrű könnyhullatások között vett búcsút tőle. A magnóból szólt......Kell ott fenn egy ország........

Ezt a dalt a mai napig ha meghallom az ő temetése és kedves arca sejlik fel.

Elment egy másik országba, ahol már nem fáj neki semmi, én pedig itt maradtam a hatalmas lelkiismeretfurdalásommal,hogy miért pont vele kellet azt a beszélgetést lefolytatnom.

Átértékeltem az életemet, hiszen annyira törékenyek vagyunk hogy egy betegség, vagy baleset, vagy egy másik ember pillanatok alatt kiolhatja az életünket, minden reményünkkel, ábrándunkkal együtt. Megpróbálok úgy élni, hogy nem tudhatom lesz-e még holnap.