Régi idők karácsonyára emlékszem, az orromba érzem a sülő beigli illatát, és gyermeki tudatlanságból eredő boldog várakozást, hogy mikor kopogtat már a Jézuska, és én talán voltam olyan jó gyerek, hogy a levélben megfogalmazott borzasztóan vágyott játékot ugyan megkapom-e. Zutty.... mint ha hideg zuhany ért volna gyorsan felébredek, mert a médiából, /rádió, tv/ éjjel nappal ömlik rám a cukorszirupba bujtatott kereskedés, ami a pénzről szól és csak is a pénzről.
Sietek én is alkalmazkodni ehhez a jó szokáshoz, futok a közeli bevásárlóközpontba, ahol már hozzám hasonló legalább 100 ember tolong, és jaj annak aki a pénztárnál megelőzi a másikat, mert karácsony ide, vagy oda hamar kezdetét veszi az anyázás, vagy ha az illető rendelkezik bizonyos inteligencia hányadossal, a morgás is megteszi.Borzasztóan szenvedek ettől a rámerőltetett \"mindenkit szeretek\" korszaktól, ami olyan mint a fele sem igaz vetélkedő. A soromat kivárva, meglepődve veszem tudomásul hogy bizony becsaptak, mert egy játékot duplán számláztak, sietek vissza a pénztároshoz, aki unott, undortól fénylő arccal közli, hogy már beütötte és nincs mit csinálnia, forduljak az ügyfélszolgálathoz. A bocsánatkérés az nem divat úgy látszik ebben az üzletben, csak az a lényeg, hogy minél több pénz follyon be. Az ügyfeles, készségesen megnézi a blokkomat, és a bevásárló kosaramat, majd kifizeti a pénzt. Elnézést ő sem kér, még ezen az össznépi szeressük egymást nap előtt sem.Na bumm, ha nem hát nem. Bánja, kánya, már túltettem magam ezen, lapozok.Felszállok az autóbuszra, derékig lógó szatyorral, mert kocsim soha nem volt és most már nem is lesz, természetesen állóhely jut csak.
A következő megállóban felszáll egy anyuka kisgyerekkel igaz kisebbségi, de nagyon tiszta ő is, és a gyerek is. Körülöttem sok-sok fiatal, a \"jövő reménységei\" akik unott arccal bámulnak ki inkább az ablakon, csak a helyüket ne kelljen átadni az anyának, s láss csodát felszáll egy nagyszájú kardos amazon, és ellentmondást nem tűrő hangon felparancsolja a fiatal vitéz daliák egyikét, hogy azért a kisgyerekes anyának ugyan ne kelljen már veszélyeztetni a gyerekét és magát is, amikor a busz fékez.Hazaérek, és bekapcsolom a tv-t ahol ezerrel ömlik a cukros szirupos szeretetet parancsoló folyam, ami ilyenkor szinte kötelező, és én egyre csak arra várok, hogy a szeretet, a tisztelet, a másik megbecsülése beköltözik a mindennapokba, és ezen a napon már nem kell senkiből kikényszeríteni a nagy cukros szeretet áradatot, ami lehet hogy még aznapra, vagy talán másnapra már nyomtalanul eltűnik mint a mostani karácsonyból a hófehér hótakaró, már ahol ez nem is volt.
Küldje el ezt a cikket |
Nyomtatás
A lap tetejére
