Kövek

Ma már tudjuk, erő lakozik bennük. Föld Anya ereje.

Ma még ugyan nem értjük, hogyan működik a minket körülölelő világ, de belőle születtünk és tőle nyerjük energiánkat. A benne keletkező ásványok, fémek az ő életerejét hordozzák. Fedezd fel Te is, gyönyörködj bennük és táplálkozz belőlük! Már puszta látványuk is gyönyörködtet, hűvös érintésük megnyugtatja idegeinket. Mindennapi életedben átsegítenek a nehézségeken, a betegségeken, a lelki és testi problémákon. Némelyek kiegyensúlyozottabbá tesznek, mások káros szenvedélyedtől segítenek megszabadulni. Enyhítik tested és lelked kínjait, segítik szervezeted működését, egyensúlyának helyreállítását.

Rohanó, technikával túlzsúfolt életünkben megfeledkezünk a részletekről, a türelmes egyszerű régi életünkről. Testünk, lelkünk már nem bírja az egyre magasabb követelményeket, az állandó stresszt, terjednek a lelki betegségek, a pszichés deformitások. Lelkünk sebei hatnak szervezetünkre, kínjaink megbetegítenek.

Elfelejtettük, hogy a természet gyermekei vagyunk, tőle származunk. Elsuhanunk életünk részletei mellett, a boldogság töredékeiért már nem állunk meg és nem gyűjtjük csokorba, hogy életünk vége felé lapozgathassuk őket. Legtöbbünk lelki könyvtárának polcai üresen porosodnak. A tiéd is üres? Az élet apró örömök sokasága. Mindenki szabadon dönti el, észreveszi őket, átéli és elraktározza, vagy gondjai tengerében elmerülve átlép felettük.

Mikor simogattál búzamezőket, vagy dús sörényű lovat? Mikor hallottál utoljára tücsökciripelést esténként, vagy keltél kakasszóra? Láttad mostanában a napfelkelté? Gyönyörködtél benne, ahogy a fény utat tör magának a látóhatár szélén, vörösre festve az ég alját? Hallod még a csendet, amit a szél hangja és a természet zsongása fest alá változatos monotóniával? Érzed még a szelet? Vagy csak az esernyőszaggató orkánt veszed észre, mikor menekülsz előle?
Mikor mosolyogtál teljes szívedből, belülről, melegen, tiszta érzéssel úgy, hogy könnycsepp buggyant ki a szemed sarkán?
Mindennapi álarcod, melyet reggel felöltesz induláskor, lehullik rólad estére? Vagy már hozzád nőtt és te is hozzá.
Gondolataid folyamán vezet át híd? Vagy végtelen akadályt gördít közéd és a világ közé?

Megkövült lenkünk a legkeményebb szikla, melyen darabokra törik életünk. Elveszítjük az igazi gazdagságot, a lélek szabadságát, az érzelmek gyönyörét.

Ebben a sivár, kegyetlen, érzéketlen, rohanó világban érdemes egy kicsit lelassítani, megállni és körülnézni. Vedd észre a szépet, a jót, és engedd magadhoz ezeket az élményeket. Lelked öröme a tested öröme. Szorítsd markodba a Te kövedet, érezd, ahogy átveszi tested melegét, válik a Te részeddé!
Bármikor ránézel jusson eszedbe az a végtelen szépség és erő, amiből született, amiből születtél, hiszen ő a Te testvéred!