Miatyánk 'ki vagy?' a mennyekben

Kettős ügynöknek neveltek, vallásomat buzgón gyakorló, templomba járó kisgyermek voltam, mindig áhitattal mentem a gyönyörű templomba, ahol csodáltam a freskókat, a szobrokat,a az ólomüveg ablakokból átszűrődő csodálatos fényjátékot és valamiféle lelki béke kerített a templomban hatalmába. Ezzel párhuzamosan voltam kisdobos és úttörő is, amire a mai napig boldogan emlékszem vissza. Akkor még azt hittem, hogy a jók jutalma a megérdemelt menyország lesz. Na ebben felnőtt fejjel már nagyon sokat csalódtam, rengeteg olyan embert sikerült megismernem, akik a vallás álarca mögé bujtak, és egyáltalán nem buzgott bennük a szeretet, a tisztelet, és mások megbecsülése, csak azért jártak a szentmisére, hogy látványosan mutogassák a vallásgyakorlást, vagy azért, hogy utána megtárgyalják, hogy ki, mit, kivel... és mikor? Az ismeretterjesztő előadások a kedvenceim, és történetesen láttam a Jézus születéséről készített filmet, amely szerint nem Jeruzsálemben született és nem karácsonykor. Testvére is volt, akit Jakabnak hívtak, aki tulajdonképpen az egyházalapító, viszont a Bibliában nyoma sincs annak hogy Jézusnak családja és testvére is volt, minden ezzel kapcsolatos dokumentumot sikerült eltüntetni, Jakabot József első házasságából született fiúnak, vagy pedig az unokatestvérének degradálják. Mária Magdolna szerepe is vitatott, mert lehet hogy Jézus Krisztus felesége volt.

 Ezzel párhuzamosan olvastam "A botrányok a pápaság történetéből" című művet, amiben bizony a vérfertőzéstől, a más neműekhez történő vonzódásig, törvénytelen gyerekek tömegén át minden megtalálható, a hatalom megszerzése érdekében még a gyilkosságtól sem riadtak vissza. Hatalmas orgiákat csaptak. Szerintem az egyház megítélésének ártott az írott betű ismerete és a televízió, számítógép, internet, mert már nem lehet tömegeket butítani. Az tény, hogy Jézus megszületett, zsidó vallású volt a megkeresztelkedéséig, de a többi már csak arról szól szerintem, hogy köré építették az egyházat. Én is most már a kételkedők táborát fogom erősíteni, mert az eddigi ismereteim alapján az egyházat a világi hatalom megtartásán kívűl csak a vagyon gyarapítása érdekli.
Az egyház szerepét az oktatás minőségí szinvonalában viszont el kell hogy ismerjem, de úgy gondolom, hogy a vallás elsősorban mindenki belső énjében kell, hogy lakozzon, ehhez pedig nincs szükség a sok egyházra, templomra. Többet ér a másik tisztelete, megbecsülése, és a feltétel nélküli segítőkészség a bajbajutottakon, mint az álszentség, a vallásosság mutogatása a külvilágnak.