A mai világban élni egyáltalán nem könnyű feladat, mert minden a pénzisten imádatáról szól, nem számít milyen áron de rövid idő alatt milliomosnak lenni.Aki nem tud lopni, csalni, hazudni és ügyeskedni számára nem marad más lehetőség, mint a bérből és fizetésből való tengődés, mert életnek nem nagyon lehet nevezni.
Adott egy feleség, aki ápolónő, nettó 80-90000 Ft-ot keres, a férje több müszakos munkával talán megkeresi a 90-100 ezer forintot. Ez kimondva elég szép, de sajnos ha gyermekük van 1 vagy 2 ezek az összegek nagyon kevésnek bizonyulnak, a mai rezsi és élelmiszer, valamint ruha árak mellett. A keresetekhez képest nagyon drága az élet.
Zoltán és Erika is így éldegélte spórolástól hangos mindennapjait, igaz, hogy miután mindketten műszakba jártak, így volt olyan hét, hogy nem is találkoztak.
A gyerekek ellátásába szerencsére a nagyszülők is besegítettek. Zoli sajnos megbetegedett, az üzemorvosnő véleménye szerint erre a munkára amit végez egészségi állapota miatt nem alkalmas.Sajnos az üzemorvos hidegen villogó szemében a minimális együttérzésnek és az emberségnek parányi szikrája sem látszott.Kérlelhetetlenül kimondta az ítéletet, hogy itt nem dolgozhat. Mit volt mit tenni, leszámolt a munkahelyéről, ahol valamennyi végkielégítést kapott, ezzel még elvoltak egy darabig, a rezsit ki tudták fizetni, úgy ahogy enni is volt, sőt a gyerekek sem szenvedtek még hiányt semmiben. Meglátogatta a magas munkaügyi hivatalt, ahol unott arcú sihederek regisztrálták, és meg is kapta annak rendje és módja szerint a munkanélküli segélyt, mint minden véges, hát ennek is vége volt, munkahelyet ezen idő alatt semmilyet sem ajánlottak fel. Saját maga többször próbálkozott interneten, újsághírdetésekben, személyesen munkakereséssel, de sajnos miután már elmúlt 40 éves, ez olyan próbálkozásnak számított mintha száraz lábbal kelne át az óceánon.
A családban sokasodtak az anyagi gondok, több hónappal már el voltak maradva rezsiköltséggel, a gyerekeknek sem vettek már sem ruhát, sem játékot, és bizony már volt olyan nap amikor a felnőtteknek csak zsiros kenyér jutott, vagy esetleg főtt sós burgonya, vagy üres paprikás krumpli.Celebjeink Argentinában tele voltak sirámmal és panasszal,hogy nekik most milyen borzalmakat kell kiállniuk, holott tudvalevő volt, hogy ezt milliós nagyságrendű gázsikért tették, míg Zoliék nem tehettek mást, ők nem önként választották ezt az életformát. Ezt még megkoronázták azzal hogy a vacsoracsatában \\\"főztek\\\" újabb több százezres nagyságrendű pénzért. Majdnem minden főzésből kihagyhatatlan volt a lazac és ráksaláta, mert ezt most így dívik, nehogy már egy snassz magyaros ételt főzzenek, míg ők dőzsölnek, addig Magyarországon Zoliékhoz hasonlóan hány \\\"celeb\\\" él a reménytelenség, nélkülözés mocsarába süllyedve, mert neki nincs választási lehetősége
Küldje el ezt a cikket |
Nyomtatás
A lap tetejére
