Az ókori Rómában és Görögországban szép számmal voltak rabszolgák, akiknek az élete az uruk és parancsolójuk jóindulatától és hangulatától függött. Adták és vették a rabszolgákat, mint az állatokat mustrálták, és a fiatal munkabíró rabszolgákért többet lehetett kérni.
A mostani világban is vannak rabszolgák, a munka rabszolgái, akik hosszú évtizedeken át fizették a nyugdíjjárulékot, hogy majd egyszer élvezzék a nyugdíjas lét örömeit, már ameddig ezt az öregkort sokszor nagyon megnehezítő betegségek mellett lehet. Sokan dolgoznak 4 műszakos munkakörben, fizikai munkát végezve.
Sajnos egy bizonyos kor után már "kezd lejárni a szavatosság" és ami 20 éves korban egy pöccintésre ment, idősebb korban már sokkal nehézkesebb, még akkor is ha az ember a fizikai teljesítőképességét és a szellemi frissességét igyekszik valamilyen szinten megőrizni.
Jönnek a mindennapi küzdelmek. Miért kell már nekem megint dolgozni menni,szeretnék tovább aludni, és esetleg nagyon cefetül érzem magam, rossz a hangulatom is, de sajnos a muszáj nagy úr, menni és menni kell, ha nem akarok is.
Voltak olyan mázlista ismerőseim, (nők) akik 50 évesen már elmehettek nyugdíjba, és ma már kipihenve, kisimulva élik a boldog nyugdíjas életet, és szeretgetik az unokákat.
Na bumm, hát én már nem tudtam elmenni sem 50 évesen, sem 55 évesen, sem pedig 57 évesen nyugdíjba. Az orrom előtt rángatják folyton a nyugdíjkorhatárt, és jelenleg a nők előrehozott öregségi nyugdíjkorhatára 59 év, ha rendelkeznek 40 év szolgálati idővel, de csak ez az állapot 2012.12.31-ig tart, (félő hogy még ebbe is belekavarnak, mert még 2012 messze van) 2013.január 1-től kezdve, ha 61 éves életkor előtt el próbál menni valaki nyugdíjba (előrehozott öregségibe) igen jelentős nyugdíjcsökkenéssel kell számolni.
Számomra és a sorstársak számára ez olyan, mintha egy életre odaláncolnának rabszolgának a munkához , hogy a befizetett nyugdíjjárulék után megillető nyugdíjamat ne tudjam élvezni. Jutalmul esetleg bónuszként már felvehetnének a kapcsolatot egy temetkezési vállalkozóval, hogy már a munkahelyről vigyenek bennünket a temetőbe, hogy a nyugdíjkasszát egy percig se terheljük.
Ezzel párhuzamosan pedig hatalmasat nőtt a munkanélküliség, a fiatalok sokan munkanélküliek, mert a véneket végkimerülésig dolgoztatják, a helyett, hogy elmehetnének 40 év ledolgozott idő után normális, élhető nyugdíjba, a fiataloknak pedig lenne munkahely.
A korkedvezményes nyugdíjakat ugyanakkor bőkezűen osztogatják, már 40 évesen el lehet menni, és aki elmegy rögtön munkába áll, így 2 helyről kapja a járandóságát.
Igaz, hogy csak a minimálbér tizenkétszereséért dolgozhat, de találékony a magyar, majd erre is kitalálja hogyan lehet ez alól is kibújni.
Az ókori Rómában a rabszolgát, ha szerencséje volt felszabadíthatták, de bennünket senki nem fog felszabadítani a munka terhe alól. Végkimerülésig dolgozhatunk, na már ha lesz hol, és a munkáltató
nem akar majd fiatalítani, helyettünk 20 éves szexbombákat felvenni.
100%-ig igazad van a leirtakkal egyetértek.Nem a rend.véd,erőket kellene dotálni havi 50 ezerrel ha nem megy el nyugdijba 25 év szolg.idővel a háta mögött.Hanem az ő munkában töltött idejüket is emelni kellene
ahogy a többiekét is emelték.Mi 46 év után mehetünk el nyugdijba,persze azt meg is kell érni,vagy az a cél minnél kevesebben érjék meg a nyugdijkorhatárt s igy is lehet csökkenteni a nyugdijkifizetéseket./Ez ám a megtakaritás!!!/
Egy 53-as rabszolga.
Küldje el ezt a cikket |
Nyomtatás
A lap tetejére
