Az élet mindaddig nagyon szép és jó, amíg a legfontosabb meg van az embernek, és ez a kincs az egészsége. Amíg fiatal az ember cseppet sem gondolkodik ezen, vagy legalábbis kevesen, ezerrel égetik a gyertyát, mindkét végén. Az évek múlásával egyre jobban előtérbe kerül a lelki és testi egészség fontossága.
Ez a kis történet ismeretségi körömben történt.
Élete virágában lévő férfi ismerősömet megtámadta a rettegett gyilkos kór a "rák". Sajnos ennek a betegségnek a gyógyítását illetve tökéletes ellenszerét a mai napig nem sikerült feltalálni. A jelenlegi orvostudomány szerint marad a rettenetes sejtgyilkos kemoterápia és sugárterápia. A család a tehetetlenségen és a várakozáson kívül legfeljebb a szeretetteljes törődéssel tud segíteni, reménykedni a várva várt csodába, hogy pont most az egyszer sikerül rokonának ezt a borzalmat túlélni. |
Vannak borzalmas típusú rák betegségek, az ismerősöm is pont ebben szenved. (Már a hasfala is kilyukadt, hatalmas lyukak tátongnak rajta, és csak pelenkával tud felkelni, hogy a rettenetes bűzt ne lehessen érezni. Az életminőségét nem tudják javítani ,bár minden kívánságát lesik a rokonok, amit megkíván megveszik, vagy megfőzik, de enni sajnos nem nagyon tud. )
Az orvosokat és az ápolókat egy kis pénzjuttatással ösztönzik a lelkiismeretesebb gondozásra, gyógyításra, ezért az ismerősöm édesanyja külföldön dolgozik, hogy ezeket a költségeket fizetni tudja. Sajnos az a tapasztalatom, (tisztelettel megkövetek mindenkit, aki nem ilyen) hogy szinte kiénekelik a betegből a hálapénzt, és jobban törődnek azzal, aki fizetni is tud.
De kérdezem én, ha szegény vagyok, önhibámon kívül, (mert mondjuk a férjem munkanélküli és örülök hogy úgy-ahogy el tudom tartani magunkat) akkor már nekem nem jár ez a kitüntetett bánásmód? Az alapdolgokon kívül nekem már nem jár semmi,csak ha azt pénzen megvásárolom? Hiszen mindenki, aki ilyen súlyos beteg, kapaszkodik az utolsó szalmaszálba, még akkor is, ha földi élete nemsokára véget ér, de a másik pillanatban viszont reménykedik még egy kicsinyke csodában hogy hátha élhet még.
Tudom, hogy a mai világban minden a pénz körül forog, de ezekkel a halálos betegekkel nem lehetne-e kivételt tenni és csupán szeretetből, emberségből juttatni nekik egy kicsi szeretmorzsát, mert már úgy sem sokat kaphatnak, mert sajnos nagyon keveseknek sikerül túlélni ezt a borzalmas betegséget.
Eszembe jutnak a régi irgalmas nővérek, akik szeretetteljes törődéssel önzetlenül ápolták a betegeket, és így segítettek a kórházaknak is, ahol az ápolónőknek így kevesebb beteget kellett ellátniuk. |
Küldje el ezt a cikket |
Nyomtatás
A lap tetejére
