Megéltem már néhány nyarat, de egy valamit máig nem sikerült megértenem: a rasszizmust. Sokáig azt hittem, hogy intelligens ember nem eshet ebbe a hibába, mert tudja, hogy senkit nem ítélhetünk meg a származása vagy a bőrszíne alapján. Mára azonban elbizonytalanodtam. A napokban olyan személyektől hallottam rasszista kijelentéseket, akiket mindig nagyra becsültem. Csalódott vagyok. Félreismertem őket, vagy ez a dolog is olyan, mint egy vírus: bárki elkaphatja, megfertőződhet?
Eszembe jutott az elmúlt évekből egy hasonló eset…
Korábbi munkahelyemen az egyik kolléganővel gyakran beszélgettünk erről-arról, és mindig élveztem a társalgást, mert szimpatikus volt a világnézete. Nagyon meglepett, amikor úgy két év után váratlanul olyan kijelentést tett, hogy „hová lesz a világ, ha bárki bárhova kivándorolhat?”, és hogy „mindenkit haza kellene zavarni oda, ahonnan származik”. Sejtettem, hogy csak valamilyen pillanatnyi személyes sérelem adhatott a szájába ilyen szavakat, de ugyanakkor megszólalt bennem egy vészharang. Bár a bőrszínem alapján megítélve én védett vagyok, mégis úgy éreztem, hogy így általánosítva nekem is szól ez a „hadüzenet”, mivel tisztában vagyok a gyökereimmel. A szívem csücskében szlováknak is érzem magam. Hiába él a családom már több mint kétszáz éve Magyarországon, hiába magyar az anyanyelvem, édesapám négy éves koráig csak tótul beszélt, tehát közvetve még szlovák nemzetiséginek számítok. Mivel éreztem, hogy kolléganőm helyeslést és megerősítést vár tőlem, hogy igaza van, nem szálltam vele vitába, csak halkan annyit mondtam: „akkor kezdheted velem a kitelepítést.” Döbbenten pillantott rám, én pedig kihasználva a csendet, szépen, nyugodtan elmeséltem neki származásom eredetét.
Ha mindenkit vissza akarnánk küldeni oda, ahonnan eredetileg származik, akkor nekem most Szlovákiában kellene élnem, az igazi magyaroknak meg az Ural hegység mellett? Egyáltalán ki számít igazi magyarnak? Több mint ezer év telt el, a legkülönfélébb nemzetiségek keveredtek össze a történelem során kis hazánkban. Senki nem sejtheti, hogy nem csörgedezik-e tatár, török, roma, szerb, zsidó, mór, görög… és így tovább, bármilyen ázsiai vagy afrikai vér az ereiben. Lehet, hogy éppen azokat érné a legnagyobb meglepetés, akik a leginkább hangot adnak rasszista nézeteiknek!
Kolléganőm teljesen zavarba jött és visszavonulót fújt: „nem erre gondoltam, hanem a kínaiakra.” Értem. Tehát ha most mandulaszemű és sárga bőrű lennék, akkor kétszáz év ide vagy oda, most Kínába kellene költöznöm. Pedig egy kukkot nem tudok kínaiul. Mint ahogy szlovákul sem…
Intelligens emberek esnek abba a hibába, hogy mindössze a származás vagy bőrszín alapján általánosítsanak. Beskatulyázni valakit anélkül, hogy ismernénk, hogy tudnánk milyen ember, hogyan él, nem más, mint előítélet. A hasonló beszélgetések során mindig kiderült, hogy valójában a bűnöző, munkakerülő, élősködő emberekkel van bajuk. Ezért különösen nem értem, hogy miért rasszista kijelentéseket tesznek? Ezzel az erővel szidhatnák a korrupciót, a politikusokat, a szélhámosokat, a sikkasztókat, a mások kárára ügyeskedőket, a link vállalkozókat és akár bármelyik ismerősüket, aki esetleg szépített az adóbevallásán vagy nem fizetett parkolási díjat, számla nélkül vásárolt, stb…
Tudom, hogy most furcsának, nem normálisnak, Plencsinek fognak tartani, de szerintem csak két skatulya létezik a világon: „Jó emberek” és „Rossz emberek”. Nem vagyok az előítéletek híve, ezért nálam mindenki alapból jó embernek számít, és csak azokat teszem a másik skatulyába, akikről tudom, hogy nem az. Nem a származása és nem a bőrszíne, hanem a tettei alapján! Ha igazam van és mindenki jó és rossz alapján skatulyáz, akkor valójában nem is létezik rasszizmus… csak mérhetetlen emberi butaság: az az igazi ostobaság, ha nem tudjuk megkülönböztetni a jót és rosszat a származástól és a bőrszíntől!
Küldje el ezt a cikket |
Nyomtatás
A lap tetejére
