Nem tudom eldönteni, hogy jobb. Tervezgetni és ezáltal kicsit félve megélni a hétköznapokat, vagy nem gondolni előre, napról-napra élni, csakúgy lenni és ezáltal nem stresszelni az elkövetkezendő dolgokra?
Talán embertől függ, ki, hogy szereti..tervezni vagy nem tervezni? Valaki félelemből teszi, valaki talán menekülésből; van, aki érdektelenségből, és valaki a nyugalma miatt kergeti. Igen, mert engem megnyugvással tölt el, ha tudom, mi-hogy működik, történik majd holnap, a hétvégén, s képzelem és tervezem mi fog évek múlva. Képzelem és tervezem, mert azt hiszem ezáltal meg is történnek majd ezek! Ezért is látok magam előtt direkt jó dolgokat. Egy kis kandallót, békességet, nyugalmat, harmóniát. Mindig is erre törekedtem, hogy harmóniában éljek. Tudatosan és tudatlanul. Szándékosan és véletlen. Nyílt lapokkal és közben magamba húzódva...akárhogy is, tudom, hogy úgy alakul az életünk, ahogy meg van írva! Csakhogy akad itt egy kis részlet! Amire soha senki nem figyel; hogy alakíthatunk rajta! Jól is meg nem is, előnyére és hátrányára. Rakhatunk a tűzre, meg el is olthatjuk. Szeretetben élhetünk, de lehet ez folyamatosan harcban, akárhogy is: a mi kezünkben a döntés. Van értelme, ha előre megtervezem, vagy nincs?
Szerintem nem befolyásoló tényező. Persze, jó, ha vannak elgondolásaink, mert akkor van, ami később megvalósulhat, de az ilyesmi csupán a jelen megnyugvását biztosítja felénk. Tudni és megnyugodni, de közben aggódni és félni is, várni is meg remélni is, vágyni és tudatosan alakítani. Vagy tehetjük úgy, hogy a mai napnak élünk, felszabadultan és nem törődni semmivel, mi lesz a holnappal, mi lesz jövő ilyenkor? Minek stresszelni? Talán izgalmasabb az életünk, ha mindig spontán élünk? Nem tudom, mert nem vagyok egy spontán ember, bár tudom és érzem, hogy néha lehetnék kicsit rugalmasabb, de ilyen vagyok. Én szeretem ezt. Talán a múltamból fakad. Ki tudja, ki miért válik olyanná, amilyen a mai nap? Az életünket ezer meg megannyi tényező befolyásolja. S mondom én: igazad van, de mégsem! Annyi meglepetés ér bennünket így is. Negatív és pozitív felismerés, amire nem számítunk, mert nincs rá esély, amik hirtelen ránk zúdulnak. Jól is meg nem is, örömmel és bánattal, akarattal és akaratlanul. Hát engedd kicsit, hogy ne legyen az egész életem egy nagy meglepetés! Ölelve és csókolva is...
Küldje el ezt a cikket |
Nyomtatás
A lap tetejére
