Tudvalévő, hogy gazdasági válság szele söpör végig országunkon. Valamilyen szinten mindenkit érinteni fog, vannak tömeges elbocsátások, és a háztartásoknak eleve nagyon össze kell hogy húzniuk a nadrágszíjat, mert ha a mai keleti fizetésekből a nyugati árakat (sőt a nyugatitól is több élelmiszer- és rezsiköltséget) ki szeretném fizetni, választanom kell, vagy lakok, vagy nem eszek.
A ruházkodás pedig nem fontos, kár hogy nem lehet állatokra vadászni mint az ősembernek, így meg lenne oldva az elejtett állat szőréből a ruha is. Drága jó minisztereink, és a bársonyszéket koptató ülepű kutyafejű nagyuraink pedig élnek a jól megérdemelt, adófizetők pénzéből elsarcolt kicsinyke kis millióikból. Nekik minden luxus még most is jár. Audit vásárolnak, mert 13- vagy 14 millió, ő nekik ez jár, parasztból lett uri fenekük csak ezt engedhetik meg maguknak, persze a mi pénzünkből, nekünk meg a másik milliárdos Úr beígérte a spanyolcsiszma jellegü, kerékbetörős spórolást, mert ugye nekünk meg ez dukál.
Kérdezem én: ha takarékoskodni kell, akkor miért nem magukon kezdik? Felveszik a nagy fizetéseket, prémiumokat, a költségtérítéseket számolatlanul szórják, vajon a szolgálati gépkocsi megtett kilométeréből mennyi a maszek? Sebaj, ezt sem ők fizetik.
Annyira csodálatos munkát végeztek, hogy most ebbe a jó munkába sok millióan bele fogunk halni, de nekik ez sem baj, hiszen az összesíbolt milliárdok védelmet nyújtanak majd nekik, ez sem fog fájni.
Nekem valamikor azt tanították, élj úgy, hogy ha reggel belenézel a tükörbe akkor az ne köpjön vissza.
Nahát az elvtárs urak talán belenéznek, és ha igen, akkor letörlik az arcukat a mi zsebkendőnkkel, és ugyanott fojtatják, ahol abbahagyták.
Én nagyon szégyelném kérni a magyar lakosságot ezek után bármiféle spórolásra is, mert ez olyan mintha vizet prédikálnék és bort innék
Küldje el ezt a cikket |
Nyomtatás
A lap tetejére
