Vannak még csodák!!

Felveszem az ingem, ez mégiscsak nyomdalátogatás. Igen, az. Tehát ing fel, kisebb igazgatás, de csak lazán, nyugisan. Belépünk a debreceni Kinizsi nyomdába. Az igazgatónő fogad. Természetesen egy kis beszélgetés vár, majd a várva várt pillanatok: körbevezetnek a nyomdában. Tipeg-topog előttem a nőci, és lelkesen magyaráz. Úgy iszom a szavait, mint rossz alkoholista a tablettás bort. Láttam mindenféle drága és méregdrága gépezeteket, kicsit - nagyot, szépet - csúnyát, zajosat és egész halkat is. Volt ott minden, mint egy vidéki búcsúban. És igen. Ez az! A CSODAGÉP! Ugyan mi mást tud mondani egy könyvfüggő, arra a monstrumra, ami darabokból összeteszi, megformázza és kiadja a kész könyvet? Csodagép! Kiáltottam fel, de csak magamban. És szinte könny szökött a szemembe…
Sajnos akkor, épp nem üzemelt, de én boldogan néztem végig, és hallgattam a hölgyeményt a gép funkcióiról és a könyvalkotás fázisairól.
Láttam, egy csodát!