Vigyázat ha az ügyész a sofőrt Murphy törvényével kontrázza...

Az „ügy érdekességét” fokozta, hogy a Városi Bíróság Elnöke személyesen vezette a tárgyalásokat, de ítéletét meghozni csak többszöri „nekifutással” tudta, annak ellenére, hogy a az „előzetes csapatjátékban” a műszaki szakértő, a bűnügyi osztály, a rendőrkapitány és a megyei főügyész is már „egy véleményen volt… mintegy hátvédsort alkotva”.
Mégis nehéz dolga lehetett a Tisztelt Bíró Úrnak, mert a lefoglalt „bűntárgy” eltűnt, a hozzátartozó lízingelt teherautót ellopták (!?) a csődbement és végrehajtókkal küzdő de feljelentést tevő budapesti cégtől. A nyomozó hatóság által „feledékenységből” be nem kért perdöntő dokumentumok pedig furcsa módon „elkallódtak” a Kft. költözése közben…(!)

Jól passzolt a képbe egy igazságügyi gépjármű szakértő „távdiagnózissal készült szakértői véleménye”, aki a teherautót még fényképen sem látta, csak a bemutatott kuplungtárcsáról készített fotókat. Miután ezek ismeretlen körülmények között készültek, a kuplungtárcsa pedig eltűnt, beazonosításuk úgyszintén nem volt lehetséges.
Egy biztos: a teherautó lerobbant, -ezt a gépkocsivezető is elismerte (!), tehát nem teljesen ok nélkül került az „ügy” a bíróság elé. Ha a műszaki szakértő (igazságügyi!) ezen „nyomós” véleményét fenntartotta, akkor „valami bizonyára lehetett a háttérben”. Ugyan a szakértői „tiszteletdíjon” kívül a tárgyalásokon való megjelenését is fizette a bíróság.
Szóval ez a „szakvélemény” és a „cég” embereinek folyamatos tanúvallomásai” képezték az ún. alapos gyanút a vádlott letartóztatásához, és a későbbi vádemeléshez…

A megyei főügyész az igazságügyi műszaki szakértő munkájára hivatkozva, Murphy törvényét tovább általánosítva és a vádlottra kiterjesztve megerősítette: „…a kuplungtárcsa leégetése kizárólag a gépjármű helyben magas sebességi fokozatban többszöri indítási kísérletével és a kuplung egyidejű csúsztatásával elérhető”. (világos?) Tehát, ha elérhető akkor a „vádlott” bizonyára le is égette azt (aki tettét hiába is tagadja!).
De hogy miért éppen a kuplungot rongálta meg a gépkocsivezető, a nem kevés sofőrt látott teherautóban, és miért oly távol Budapesttől, erre máig sem adott senki választ…

Ez is nehezíthette a T. Bíróság dolgát, mert a tárgyalásokat „agyonbeszélni”, szó nélkül hagyva a „tettes” személyes indítékát, csak páratlan „szakmai fondorlattal”, és „különös motiváltsággal” lehet…

Bár „szakmai ügybuzgóságban” a rendőrkapitányság emberei sem maradtak le, kiket már a feljelentő előzetesen „alaposan meggyőzhetett saját igazáról”… Így történhetett, hogy a „gyanúsítottra fixírozott különös buzgóságban” a feljelentőtől az „ügy” döntően fontos mellékkörülményeit tisztázandó okmányokat nem kérték be ügyvédi folyamodványra sem!
(-a hatalom arroganciája)

A Megyei Főügyésznek régi bizalmasa lehetett a Tisztelt Szakértő Úr, mert hiányos szakvéleményét „készpénznek” vette, ezért nem engedte meg a „vádlottnak” és ügyvédjének egy második –pártatlan- műszaki szakértő véleményének kikérését a nyomozati szakaszban. Indokolását csak a vonatkozó jogszabályra hivatkozva hozta, a későbbiekben sem fedve
fel azt a perdöntő/ekvivalens bizonyítékot, amely feleslegessé tette volna a „gyanúsított” jogszerű kérését. Ezzel hatalmi szavával bírósági szakaszba terelte az „ügyet”…
A „vádló ártatlanságából” indulhatott ki, bár törvény szerint ez a vélelem a vádlottat illeti!

Hasonlóképpen ez a „vezérmotívum” vezethette a vádat képviselő ügyészt is, amikor a gépkocsivezető munkájának szabályosságát dokumentáló iratokról úgy vélekedett: „…lehetnek hamisítványok is….” -annak ellenére, hogy azok diagramjai egybeestek a műholdas követőrendszerrel. Ezt bírósági tárgyalás során felkért független ellenszakértő alapos, minden részletre kitérően elkészített szakvéleményében foglaltak szerint rögzítette.

Sokkal inkább döntőnek látszott (!) a „tanúk egybehangzó vallomása”, amelyben a Kft. munkatársai és a gépkocsivezetők -akik az utolsó 10-ezer km-ben vezették az ominózus teherautót, ”határozottan állították”: „a kocsi náluk még rendben volt”!
A „cég szakhatósági engedély nélkül tevékenykedő szerelőműhelyének erdélyi származású „ezermester-vezetője” -aki fő szakmáját tekintve vízvezeték szerelő-, három év távlatából is határozottan emlékezett: „a kuplung szagát már a vámudvar kapujában érezte, az úgy le volt égetve!”. E szakavatott társaság az időnkénti rendszámcserétől sem riadt egyébként vissza, hozzátartozott az „ügymenethez”, ha a dolgok úgy alakultak… -de az ügyész álláspontja szerint „erre semmi szüksége nem lehetett a cégnek”… -hisz miért is… tényleg, miért is…(?)

Végül a Bíróság a “vádlottat” felmentette -“tettét”, a bűncselekményt rábizonyítani nem tudta-, mert a lefoglalt, majd eltűnt kuplungtárcsa eredetét nem „sikerült” beazonosítani. Bűncselekmény csak az „ügygazdák” akaratában létezett virtuálisan, szuggesztív kitartással!
Ügyvédi vélemény: túlerő…

Egyébként; az „ügy összes költsége: 180-e Ft, amelyet az állam visel.
„Gyanúsított” a költségeit saját maga fizeti (utazás a vidéki városba + az ügyvéd kb. 250-e Ft)
Míg fifikás feljelentőnek az utazási költségeit is az állam pénzéből fedezték, az eljárás adta idő/egérút a bírósági végrehajtók elől pedig ajándék volt.

Így kérdésessé válik: ki okozott kárt és kinek, és kinek volt „érdekeltsége az ügyben” ?

A csődtömeggel bukdácsoló vállalkozó, kiszimatolhatta a „vádlott” felmentését, így érdekét veszítve az „ítélethirdetésen” meg sem jelent. Osztrák partnere is távol maradt, feltehetőleg némi bírósági averzióból, ugyanis Ausztriában a csődeljárás akadályoztatása bűncselekmény. (Konkursverschleppung )
Hol a határ a „tévedhetetlenség” és a „mundér becsületének megvédésében”?
Meddig bújhatnak az állam apparátusa mögé elbújva hivatalnokaink munkahelyeiket is megvédve, majd újra és újra továbbgyártva a selejtes ügyeiket, „jogi határesetként”…?

Remélhetőleg a fenti kérdések „érdekessége” másokat is foglalkoztatni fog, hiszen ezért is adom közre a velem történteket, illetőleg annak bírósági anyagát.
(Ügyszám: 574/20030bü. Mosonmagyaróvári Rendőrkapitányság, ill. Városi Bíróság.)
„Az utolsó szó jogán”:
Esetem analógiájaként nemcsak sofőr társaim kerülhetnek veszélyes helyzetbe, de minden potenciális munkavállaló is. Mert, ha „Murphy törvényét” minden ügyész a fentiek szerint alkalmazná; (ha valami elromolhat azt szándékosan rontották el!) –így a rongálás motivációja „igazolt”, következésképp az „alapos gyanú” fennáll-, így nem csak a tárgyalótermeket, de Dunát lehetne rekeszteni a „konstruált ügyekkel”… -fifikás vállalkozók örömére.
S ha nincs ügyvédre pénze, „deresre húzhatják” igazságszolgáltatásunk útvesztőjében.