Mindennap, mikor reggel felkelünk és kinyitjuk álmosan a csapot, pár ezer mérfölddel arrébb, hajnali 5-kor, asszonyok egy csoportja, fején víztartállyal, megkezdi szokásos gyalogútját a kútig. Némelyek 8 km-t is megtesznek az éltető folyadékért. Nálunk csak egy csavarintás, egy mozdulat, míg másoknak mindennapi gond a beszerzése.
Mi is ő, aki nélkül már csupán sivatagos, kihalt tájak egyhangúsága ismétlődne a végtelenségig öreg bolygónkon?
A H2O.
• minden élet forrása
• élettér
• az egyik leggyönyörűbb alkotórésze, eleme a természetnek
De meddig?
Magyarország vízkészletét a talaj rejti, őrzi, védelmezi, szűri át kristálytisztává. Persze csak akkor, ha hagyjuk.
Éves szinten egyre kevesebb víz kerül a talajba eső formájában. S mivel egyre nagyobb a meleg és a szárazság, készleteink lassan megfogyatkoznak. Folyóink egyre szennyezettebbek, már eleve terhelten lépnek be hazánkba. Mi is folyóinkba engedjük az értékes szennyvíz nagyobbik részét, megtisztuló-képességük határán egyensúlyozva. Kevés a szennyvíztisztító, pedig már abba a századba értünk, mikor luxus ilyen merényletet elkövetni.
• Amíg van elég, addig nem figyelünk oda.
• Sokba kerül a tisztítás.
• Egyszerűbb kiönteni a szennyvizet, mint elvezetni, megtisztítani.
Tényleg csak rajtunk múlik, hogy a jövő társadalma ne szomjazzon!
Hiszen csak annyit kellene tennünk, hogy nem szemetelünk, takarékoskodunk, helyesen és átgondoltan hódítunk el és építünk be területeket a természettől, vízgyűjtőket építünk, melyekben az esővizet és az olvadékkal terhelt folyók vizét tároljuk. És természetesen több szennyvíztisztító üzembe helyezése sem ártana.
Az általunk lerakott szemetet belemossa az eső a talajba, onnan a szennyezés eljut a mélyben megőrződött vízrétegekhez, majd visszakerül otthonainkba. Megmérgez mindent, a talajt, a rajta élő növényeket, állatokat, melyek aztán az asztalunkra kerülnek.
A víz természetes körforgása visszahozza hozzánk saját szemetünket!