Az Euroligát az Európai Röplabda Szövetség (CEV) hívta életre azzal a céllal, hogy a Világliga mintájára, az onnan kimaradó nemzeti válgoatottak rendszeres, versenykörülények közötti játéklehetőséghez jussanak. Nem mellesleg, a kétévente megrendezésre kerülő Európa Bajnokság évében ez különösen hasznos, hiszen az Euroliga küzelmeit az Európa Bajnokság döntője előtt rendezik, így az tökéletes erőfelmérő a kontinentális viadal fináléjába bejutott csapatok számára, míg azok a nemzeti válogatottak, amelyek nem kvalifikálták magukat a döntőre, folyamatos játék- és edzéslehetőséghez jutnak. A 2011-es Euroliga színvonalát mi sem példázza jobban, mint az a tény, hogy a CEV világ legszűkebb elitjébe tartozó olasz válogatott jelentkezését alaki hiányosságok miatt visszautasította.

Az Euroliga küzdelmei során mind a férfi, mind a női szakágban az eddigi nyolc helyett immár tizenkét csapat indulhat, melyeket három csoportba osztják, ahol hat-hat hazai, és idengebeli mérkőzés vár minden gárdára. Ez úgy történik, hogy a csapatok hétvégente minden ellenfelükkel két-két alkalommal játszanak. A döntőbe, melyet Final Four-nak neveznek, a csoportgyőztesek, és a rendező ország szerepel. Amennyiben a rendező ország egyben csoportját is megnyeri, a döntőbe negyedikként a legjobb másdoik jut be.

A magyar válogatott igen szerencsésnek mondhatja magát, hiszen a sorsolás alapján kiélezett, szoros mérkőzésekre számíthatunk. Magyarország a B csoportba került, ellenfelei pedig a bolgár, a cseh és az izraeli válogatottak lesznek.

Magyarország az Euroliga története során első alkalommal indul, hazai mérkőzéseinket pedig országos lefedettségű televíziós csatorna közvetíti. Részvételünk komoly eszköz lehet abban, hogy a röplabdasport újra felfelé ívelő pályára kerüljön, és ki tudja, a lányok sikerén felbuzdulva, hamarosan talán mindkét szakágban úja ott leszünk a legjobbak között.