A magyar olimpiai küldöttség nagyjából háromnegyedórás késéssel, nem sokkal negyed 7 után szállt le Ferihegyen, majd buszokon, rendőri felvezetéssel érkezett meg a SYMA rendezvényközpontba.
A sportolók a szurkolókat megkerülve a hátsó bejáraton vonultak be élükön Schmitt Pállal, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnökével, valamint az aranyérmes férfi vízilabda-válogatott tagjaival.
Ezután a Pekingben pontszerző versenyzőket egyenként szólították fel a nemzeti lobogóval és az öt karikával feldíszített színpadra - mindeközben a kivetítőkön a magyar sportolók pekingi sikereit nézhették a rajongók. Elsőként a kajakos Vereckei Ákos, a nőktől pedig a vívó Knapek Edina lépett a pódiumra, majd sorra következtek a többiek, utolsóként a férfipólósok, akik a legnagyobb tapsot kapták.
Kozmann György, a kínai fővárosban harmadik helyezett kenus elmondta: fantasztikus érzés, hogy az elmúlt egy hónap fájdalmai után kárpótlást kaptak az olimpiai bronzéremmel, és a győzelem érzése Pekingből Magyarországra is átjött.
Az első magyar aranyérmet szerző Vajda Attila kenus azt hangsúlyozta, hogy az 1000 méteres táv legnehezebb szakasza a vége volt: "Be kellett érni a célba, ez volt a legfontosabb."
 "Nincs titok, amivel győzni lehet. Kitűzött cél van és terv a megvalósításhoz, amelyet végig kell vinni, ha az ember nyerni akar. Nem szabad foglalkozni a körülményekkel, mert azok sosem optimálisak. A kisebb-nagyobb akadályokat mindig le kell győzni" - mondta az MTI-nek a szegedi kenus.
 A vízilabdázók közül Molnár Tamás két gyermekével a karján ment fel a színpadra, Lóránt Hugó egy 1-es, Benedek Manó pedig egy 2-es számmal ellátott pulóvert viselt, utalva édesapjuk 12-es sapkaszámára.
Ezt követően Schmitt Pál lépett a mikrofonhoz és megköszönte az időközben másfél ezresre duzzadt szurkolótábornak a fantasztikus fogadtatást: 
"Ha meg tudjuk becsülni a helyezéseket, akkor ilyen fogadtatásban részesülhetnek versenyzőink. Olyan olimpián vagyunk túl, amely után az egyik szemünk sír, a másik nevet. Nyolc olyan tus, találat, gól vagy akció volt Pekingben, ahol elbuktunk egy-egy érmet. Ugyanakkor 16 aranyérmes sportolót tudunk példaképül állítani a fiatalok elé. Büszke vagyok mind a százhetven magyar olimpikonra, akiknek valamennyien világszínvonalú teljesítményt kellett nyújtaniuk, hogy eljussanak Pekingbe. Összefogást sürgetek a sportban, hogy ami nem sikerült most Pekingben, az valóra váljon Londonban."
Gyenesei István sportért felelős miniszter azt hangsúlyozta, hogy a magyarokon kívül nem voltak más nemzetbéliek, akiknek szurkolását úgy lehetett hallani, mint az övékét. A miniszter hozzátette: a kudarcokat közösen kell vállalni és összefogás kell, hogy Londonban sikeresebbek legyünk.
Kamuti Jenő, a MOB főtitkára szerint az első hét sokkoló volt, a második ugyanakkor jól alakult magyar szempontból:
"A vívóktól és a dzsúdósoktól jobb szereplésre, érmekre számítottam. A második héten már, úgy érzem, versenyzőink a magyar sport jelenlegi helyzetéhez képest jó teljesítményt nyújtottak. Ezzel az olimpiával felértékelődtek a helyezések, és sokat kell tenni azért, hogy a jövőben jobb teljesítményeket érjenek el a magyar sportolók. Alaposabb elemzésre van szükség, és ami biztos: nagyobb hangsúlyt kell fektetni versenyzőink mentális felkészítésére."
Kovács Tamás, a MOB sportigazgatója szerint régóta "érett" a gyengébb szereplés:
"Tény, hogy a vívók minden idők egyik leggyengébb szereplését produkálták. A szakszövetség feladata, hogy megtalálja ennek okait. Már nem vagyok benne a sportágban annyira, mint korábban, de szerintem a felkészülésben lehetett valami hiba, rosszul sikerült a formaidőzítés. Az egész magyar csapat szereplését két oldalról lehet megközelíteni. Egyrészt még mindig jónak mondható, hogy 204 ország közül a 21. helyen végeztünk. Másfelől azonban tudomásul kell vennünk, hogy a magyar sport 1990 óta maga előtt görgette annak a lehetőségét, hogy egyszer összeomlik. Sajnos ez most következett be."
   

 A kínai fővárosban sikeresen szerepelt sportolók elégedetten értékeltek:

Kiss Gergely, háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó:
    "Három olimpián összesen 22 mérkőzésből 19-et megnyertünk, s kiszámoltam, hogy a döntőkben összesen 35 gólt dobtunk. Nem vagyunk egy hibátlan csapat, de ez azt mutatja, hogy amikor szükséges, akkor tudja, mit kell tennie."

Varga Dániel, olimpiai bajnok vízilabdázó:
    "Az olimpiai bajnoki cím semmiben sem változtatott meg. Eddig is mindent úgy tettem, hogy elérjem a kitűzött céljaimat. Úgy látszik, bevált."

Kiss Tamás, olimpiai bronzérmes kenus:
    "A legnagyobb köszönet Kozmann Gyurinak jár, mert ő segített nekem a legtöbbet a felkészülésben és a versenyben is. Az eredmény számomra is meglepetés, remélem, tudom majd így folytatni. Emberileg nagyon nehéz feldolgozni Kolonics Gyuri halálát, hiszen mindig eszembe jut, hogy hogyan kerültem Kozmann Gyuri mögé a hajóba. Sportolóként viszont mindenképpen mérföldkő ez a siker, aminek köszönhetően elindultam egy hosszú úton. Az, hogy Gyuri mellett folytatom-e, csak rajta múlik."

Janics Natasa, háromszoros olimpiai bajnok kajakos:    "Ötszázméteren, párosban nagyon oda kellett tenni magunkat erőben, fejben, lélekben egyaránt. Sokat küzdöttünk ezért a párosért és úgy érzem, meglett az eredménye."

Kovács Katalin, kétszeres olimpiai bajnok kajakos:
    "Örülök az érmeknek, egyelőre az az első dolgom, hogy pihenjek, kikapcsolódjak és a családommal legyek. Nem szeretnék most versenyekkel, edzőtáborral foglalkozni, még nem tudom, hogy mit hoz a jövő és folytatom-e, vagy kihagyok egy kis időt."

Fotó: MTI