A franciáknál kikerült a múlt heti kezdőből Yoann Gourcuff, és ismét kispados volt Thierry Henry, a mexikóiaknál pedig az előzetes várakozásokkal ellentétben nem Paul Aguilar, hanem Héctor Moreno kezdett a védelemben, némi átrendeződést indukálva.

A mérkőzés egy „nem hivatalos” kapufával indult, mert ugyan Giovani dos Santos lövése után a bal oldali léc tövén csattant a labda, mindez már azután történt, hogy az egyesült arab emírségekbeli asszisztens – helyesen – felkapta a zászlóját.

A franciák néhány zsenge befejezésű támadással válaszoltak, a mexikói kontrákra azonban figyelniük kellett: a bal oldalon nyílt rés a védelemben, amelyen Carlos Vela futott be a tizenhatoson belülre, majd lőtt a kapu felé – a lehetőséghez képest jócskán fölé. Néhány perccel később Guillermo Franco célzott, kissé hátrábbról, kissé fölé.

A folytatásban is a közép-amerikaiak ellentámadásai hordozták magukban a nagyobb veszélyt, Carlos Salcido nem sokkal helyezett a bal alsó sarok mellé. A franicák némileg lassabban építették fel akcióikat, és utolsó passzaikba mindig hiba csúszott, így távoli lövéseik jobb megoldásnak tűntek – de mintha Mexikó „élesebb” fegyverekkel rendelkezett volna ezen az estén.

Fél óra elteltével nagy veszteség érte a zöldmezeseket: Velát le kellett cserélni, a helyére beálló Pablo Barrera viszont kis híján első labdaérintéséből gólt ért el, végül azonban a cserejátékos és Hugo Lloris ütközése után a kapu mellé pattogott a játékszer.

Franck Ribéry szabadrúgásból sem találta el a kaput, miután a sorfalba lőtt, Dos Santos lövése után sem kellett védenie Llorisnak, de lehet, hogy nem is tudott volna, ha nem a bal kapufa mellé megy a labda. Pörgésben a félidő hajrájában sem volt hiány: Nicolas Anelka megmutatta, hogy ő is tud úgy rúgni szabadrúgást, mint Ribéry, és kilőtt egy embert. Ez egyébként Jérémy Toulalan következő vb-meccsébe került, a védekező középpályásnak jutott osztályrészül, hogy megállítsa a mexikói ellentámadást (szükséges volt, négy az egyben futhattak volna el...), mivel azonban már az előző találkozóról is volt egy figyelmeztetése, a 3. fordulót kihagyja.

Raymond Domenech is váltott a szünetben, Anelka helyére André-Pierre Gignac állt be. Egy ígéretes mexikói szabadrúgás-kombináció után végre mutattak is valamit a „kékek” Florent Malouda és Ribéry lövése révén.

Az El Tri is botrányos szabadrúgás utáni megoldásokkal borzolta szurkolói idegeit a második játékrész elején, azonban a 64. percben ezt már aligha bánták, hiszen a nem sokkal korábban beálló Javier Hernández megszerezte a vezetést a közép-amerikaiaknak. Rafael Márquez adott nagyszerű labdát a leshatáron (lesen?) kiugró üdvöskének, aki még Llorist is kicselezte, majd az üres kapuba gurított. 0–1

El Chicarito, azaz Borsócska szerezte a világbajnokságok történetének 2100. gólját.

A franciák csak lassan ébredtek a találat után, ám támadásaikban nem volt különösebb veszély. Nem úgy Mexikóéban: a 77. percben Barrera lefutotta Abidalt, betört a tizenhatoson belülre, a védő pedig buktatta. A büntetőt egy másik cserejátékos, Cuauhtémoc Blanco higgadtan a jobb alsó sarokba rúgta. 0–2

Blancónál csak Roger Milla (Kamerun, 1994) és Gunnar Gren (Svédország, 1958) szerzett idősebb korban találatot világbajnokságon.

A folytatás már a futball törvényeinek megfelelően alakult: Raymond Domenech csapatát teljesen megfogta a gól, Mexikó pedig elég okosan játszott ahhoz, hogy megőrizze előnyét. A 2–0-s El Tri-győzelem azt jelenti, ha az utolsó fordulóban Uruguay és Mexikó ikszel egymással, a két csapat lép tovább az A-csoportból.