FX utolsó győzelmét az új-zélandi freestyler, Greason ellen aratta, végül a csoportjából rajta kívül még az ír versenyző jutott tovább. Honfitársunk elmondása szerint a holnapi nap számára már csak pozitív eredményt hozhat, mivel a legjobb 16 közé jutást tűzte ki célul. Érdemes megemlíteni, hogy jó „futballnemzet” lévén nem csak FX képviseli hazánkat, hanem a zsűriben, a bírák közt, a szövetségi kapitányok között, a vendégek soraiban és a szerbiai versenyző személyében még az indulók között is találunk magyarokat.

A világ hatvan legjobb freestyle focistája csap össze 2010. április 26. és 28. között Fokvárosban (Dél-Afrika) a Red Bull Street Style Világkupa döntő keretén belül. Már a verseny kezdete is igen látványosra sikerült, hiszen a címvédő Sean Garnier (Franciaország) és kihívói egy verseny előtti utolsó edzésen estek túl a 360-fokos panorámával rendelkező, 669 méterrel a tengerszint felett fekvő, legendás Lion´s Head-nél. A végső győztesnek a modernkori labdarúgás élő legendái, George Weah (Libéria) és Edgar Davids (Hollandia) adják majd át az őt megillető trófeát a szerdai (2010. április 28.) nagydöntőt követően.

 221 nemzeti selejtezőn összesen 5000 versenyző próbált szerencsét, közülük pedig 60 ország legjobbjai harcolták ki a Red Bull Street Style 2010 Világkupa döntőjén való részvétel jogát a rekkenő dél-afrikai hőségben. Most ők azok, akik mindent elkövetnek majd, hogy bejussanak a legjobb 16 közé, hogy szerdán a fokvárosi felvonuláson, a Jóreménység Vára előtt megrendezett nagydöntőben csapjanak majd össze a bajnoki címért. Így vélekedett a holland válogatott korábbi klasszisa, Edgar Davids: „Már több éve kísérem figyelemmel ezt a sportot. Elképesztő a színvonal - csodálatos, hihetetlen trükkökre számíthatunk az elkövetkező napokban. Ezek a srácok olyan dolgokra képesek a labdával, amik meghazudtolják a gravitáció törvényeit. Bármelyik profi futballista örülne, ha ilyen trükköket tudna.

Az Ausztráliából, Amerikából, Trinidad & Tobagóból, Görögországból, Németországból, Franciaországból, Nigériából és 53 másik országból érkezett versenyzők már reggel hétkor megkezdték útjukat a szédítő magasságban elhelyezkedő, egészen egyedi harctér felé, hogy még a verseny előtt egy utolsó edzést be tudjanak iktatni. „Itt bármilyen labdakezelési hibáért csúnyán megfizet az ember, hiszen elpattanás után a labda 669 métert zuhan egészen a Lion’s Head aljáig,” meséli a német versenyző, Timo Löhnenbach. „A lenyűgöző panoráma, valamint az a tény, hogy ilyen pici, szűk helyen kell irányítani a labdát mindenkit arra serkent, hogy a maximumot hozza ki magából. Hihetetlen élmény volt.”