Regisztrálok
Regisztrálás Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó?
Hová lett Jean-Pierre Papin?
nemzetisport.hu
2011. szeptember 09., péntek 13:06
"Hová tűnt Damon Hill?" - röppent a magyar légtérbe 1997-ben egy mára szólássá váló kétségbeesés, amely megihlette szerkesztőségünket is, hiszen a tavasszal induló sorozatunkban egykori kedvencek visszavonulás utáni sorsával foglalkozunk. Postás, színész, alkoholista, szakértő, kommentátor, feltaláló, punkzenész és szexipari munkás: bizony, változatos ösvényeken vonulnak az örök sportpályák felé az egykori közönségkedvencek.

A klasszikus középcsatár „JPP" a maga korának egyik leggólerősebb futballistája, legnagyobb francia sztárja volt. Az 1963-ban született Papinre igen nehéz, hányatott gyerekkor várt, mivel szülei (édesnek nemigen nevezhető apja maga is profi labdarúgó volt anno) nem óhajtották nevelni, csak tizenéves kora után - és éppenséggel akkor sem jöttek ki egymással a felek. Papin minden bánatát a futballba fojtotta, és az apró termetű támadó a Valenciennes-ben lett profi 21 évesen, miután az ifjúsági csapatból a Vichynek kölcsönadva tíz gólt lőtt a harmadik ligában. A később a Bordeaux-ban is megforduló Didier Tholot volt az egyik csatártársa itt. A Ligue 2-ben még jobban ment hősünknek, így lecsapott rá a belga FC Bruges, amelynél az élvonalban is olyan gólerősnek bizonyult, hogy azon a nyáron megfordulhatott a mexikói világbajnokságon is. Nem hiába: két gólt vágott.

Erre már az Olympique Marseille is vevő volt, és remek üzletet csaptak vele a kikötővárosiak, hiszen „Zsepepe" a színeikben 1992-ig közel 200 gólt szerzett, amelyekkel négy bajnoki arany, egy Francia Kupa és egy Bajnokcsapatok Európa-kupája-ezüst megszerzéséhez járult hozzá. Egyéniben kétszer lett odahaza az év játékosa, ötször gólkirály (két ízben is Kovács Kálmán végzett mögötte másodikként), három alkalommal BEK-aranycipős, 1991-ben aranylabdás és az év legjobbja az Onze Mondial, az év gólkirálya az IFFHS, az évad második legkiválóbbja a FIFA szerint.

A Crvena zvezda ellen tizenegyesekkel elveszített 1991-es BEK-döntőben egyébként Olmeta - Amoros, Mozer, Boli, Di Méco (D. Sztojkovics, 112.) - Germain, Casoni, Fournier (Vercruysse, 75.) - Waddle, Papin, A. Pelé volt az OM összeállítása. A kispadról nem szállt be a játékba Jean Tigana, míg oda le sem ülhettek olyan válogatott játékosok, mint William Ayache, Alain Boghossian, Bernard Pardo, vagy egy bizonyos Éric Cantona. Papin 1992 nyarán merészet lépve a fénykorát élő Milanhoz igazolt, mégpedig - rövid életű - átigazolási rekordot felállítva tízmillió akkori fontért (ez ma 42 millió euró körüli summa); ott azonban Daniele Massaro, Aldo Serena, Marco Simone és legfőképpen Marco van Basten túl erős konkurencia volt számára. Sokszor a keretbe sem fért be mint a három engedélyezett idegenlégiós egyike. Az aprócska gólgép két idény múlva a Bayern Münchenhez szerződött az előző vételára ötöd-hatodrészéért, és hamar közönségkedvenc lett, a csatársorban Emil Kosztadinov, Alexander Zickler, majd Carsten Jancker, Jürgen Klinsmann és Ruggiero Rizzitelli oldalán játszva. Pontosabban csak akkor szerepelhetett a fent említettek mellett, ha az életét már Milánóban is megkeserítő sérülései is engedték.

Nincs még hozzászólás, légy te az első!

kapcsolódó hírek
Nincs kapcsolódó cikk
cimkefelhő
sport rovat legfrissebb hírei


Híradó Media Kft. 2006-2012 Napiaszonline.hu | Napiász Online | Főoldal | Médiaajánlat | Impresszum | Adatvédelmi nyilatkozat | Karrier