A Formula-1-es világbajnokság végeztével rendszerint felvetődik az a kérdés, hogy megérdemelten nyert-e az összetettbeli győztes, vagy valamelyik rivális esetleg jobban rászolgált volna a végső sikerre. Az idén alighanem teljesen feleslegesek ezek az elmélkedések, Sebastian Vettel ugyanis kétséget sem hagyott a felől, hogy az idén ő volt a legjobb. Persze ehhez kellett a legjobb autó is, amely a Red Bull-Renault volt, de az RB7 az idén egyik pályán sem mutatott olyan ellenállhatatlan teljesítményt, mint az előző években Silverstone-ban vagy Szuzukában, ehhez a sikersorozathoz igenis kellett minden idők második legfiatalabb F1-es világbajnoka.

A súlyos vezetői hibáit a pénteki szabadedzésekre korlátozta, csapatának volt ideje megjavítani autóját, amellyel az időmérőn versenyről versenyre képes volt olyan pluszt nyújtani, amire senki más nem volt képes. Bár volt szó hajlékony légterelőkről, különlegesen beállított motorról, trükkös diffúzorról és szabálytalan fenéklemezről is, az igazság valószínűleg az, hogy Vettel a téli teszteken mindenkinél jobban ráérzett arra, hogyan lehet tökéletes üzemi hőfokra melegíteni az abroncsokat. Másoknak vagy a kritikus mért körük elején volt alacsony a tapadásuk, vagy a végére hevültek túl az abroncsaik - Vettel gumijai azonban ugyanazon a szinten kibírják a teljes kört. Utóbbi elméletet támasztja alá, hogy csapattársa, az edzésmenőnek elkönyvelt Mark Webber eddig csak hatszor indult az első sorból - ám rapszodikus teljesítménye három pole pozíciót is ért, csak ő volt képes legyőzni Vettelt az időmérőn.

A kettejük gumikezelése közötti különbség a versenyek elején is tükröződött: a rajtnál és a verseny első köreiben a német a futamok többségén érinthetetlen volt, s az első néhány körben meglógott üldözőitől, akiknek boxkiállásait ezután csak tükröznie kellett. Néha egy-egy merész stratégiával meg lehetett verni Vettelt, akiről sokan azt állították, csak akkor nyerhet, ha az elejétől fogva vezet, de erre is sikerült rácáfolnia, a legmerészebb előzését Monzában mutatta be Fernando Alonsóval szemben. Nagyon összeszedett volt, az esélyesség miatt rá nehezedő nyomást a Német Nagydíjat leszámítva elviselte, a Kanadai GP utolsó körében elkövetett bakija, amely a győzelmébe került, abszolút belefér egy világbajnoki idénybe.