"Hónapok óta rágódom magamban a dolgon, itteni két magyar csapattársam, Norbi és Tibi a megmondhatója, mennyire nehéz volt meghoznom ezt a döntést. Az ok nagyon egyszerű. Úgy érzem, annyira elfáradok a klubszezon végére, hogy egyszerűen nincs energiám a munka nyári folytatására. Tavaly szeptember 1. óta edzem megállás nélkül. Sajnos a kevesebb meccs, amit a Pro Recco színeiben játszottam, nem egyenlő a kevés edzéssel. Sőt. Természetesen huszonévesen nem jelentett problémát, de 35 táján már sokkal nehezebb a regenerálódás. Figyelmeztető jelként is felfogható a kificamodott ujjam nagyon lassú gyógyulása, ami még néhány hónapig el fog tartani. 1993 szeptemberében voltam első válogatott edzésemen, ez - akárhogy is számolom - 18 éve volt, majdnem két évtizede. 1995-től már folyamatosan tagja voltam a felnőtt világversenyeken szereplő magyar válogatottnak, majd Dénes kapitánysága alatt szinte minden meccset végigjátszottam.

Úgy gondolom, csak az legyen magyar válogatott, aki képes teljes önmagát adni, mind fejben, mind testben. Én ebben a pillanatban ehhez nem érzem magamban az erőt. Lehet, hogy később megbánom, esetleg lemaradok újabb sikerekről, de nem lenne korrekt sem Dénessel, sem a játékosokkal és nem utolsósorban a szurkolókkal szemben, ha az imént kifejtett érzéseimet eltitkolva futnék neki a nyári felkészülésnek, egy esetleges siker reményében. Ebből nem csinálhatok hiúsági kérdést!

Rengeteget kaptam a magyar válogatottól ezekben az években, és ami az utóbbi hónapokban egy-egy pillanatra kibillentett a meggyőződésemből, az az emberek felénk irányuló feltétlen szeretete volt. Amikor eszembe jutott, hogy egy-egy világverseny és főleg az olimpia alatt sok millió ember követte minden mozdulatunkat, együtt sírtak és nevettek velünk, na ilyenkor elgyengültem és egy pillanatra úgy éreztem, folytatnom kell. De sajnos a hétköznapok visszahúztak a földre. Úgy gondolom, amennyit kaptam, annyit adni is tudtam a magyar válogatottnak. Nincs hiányérzetem. Dénessel megosztottam érzéseimet, sokszor beszéltünk az utóbbi időszakban. Nagyon szerette volna, ha folytatom, de megértett és ez jólesik.

Kásás Tamás a szerkesztőségünkhöz írásban eljuttatott fenti gondolatokat nem kívánta kiegészíteni, s egyelőre elzárkózik attól, hogy bővebb interjút adjon.

Természetesen megkérdeztük a szövetségi kapitányt, hogyan vélekedik Kásás Tamás döntéséről.

Kemény Dénes a vlv.hu-nak:

"Az utolsó pillanatig reméltem, hogy Tamas játszik nyáron, természetesen nagyon sajnálom, hogy így döntött. Most, hogy vége lett a fantasztikus pályafutásának a nemzeti csapatban, először  az jut az eszembe, ahogy a válogatott-karrierje indult. 93 tavaszán fölhívott a junior válogatott kapitánya, hogy "behívtam egy 17 éves őstehetséget a keretbe. Még éppen időben, a saját egyesülete az ifi tartalékban játszatja, már a visszavonulás határán volt. Nagy klasszis lehet belőle." Köszönhetően a tehetségének, a bátorságának, na és persze a játékostársainak, világklasszissá érett. Köszönöm mindazt amit a csapatért, a szurkolókért tett!

Hogy látod, ezek után mennyiben változnak a vb-esélyeink?

- Sajnos ez zsinórban már a második év, hogy különböző okok miatt télen erősebb a keret összetétele, mint a nyári világverseny előtt. Az kétségtelen tény, hogy Tamással a csapat legalább 2-3 góllal erősebb, mint nélküle, ezt a Reccóban mutatott játéka is bizonyítja. De ismerve a játékosaimat, az új helyzet olyan extra energiákat fog fölszabadítani bennük, na meg bennem is, hogy Tamás nélkül is sok örömet fogunk okozni a mellettünk álló szurkolóknak."