Az ukránok sztárja ugyan simán nyert szombat este, ám újra azt az óvatos ökölvívást produkálta, amivel képtelen kitörni Európából, hiszen a színtelen-szagtalan, a kockázatos szituációkat messziről elkerülő stílusával, az igényesebb tengerentúli közönséget nem tudja megfogni. De ne szaladjunk ennyire előre.

Ross Greenburg tudniillik azt találta mondani, hogy az ukrán testvérpár párhuzamosan folyó karrierje csak összezavarja az amerikai „fogyasztókat”, vagyis képtelenek odaát megkülönböztetni a két Klicskót. Persze ez butaság, és pont az indoklás butasága miatt kapott a szokottnál nagyobb médiafigyelmet a megszólalás ezen része, holott Greenburg mondott azért értelmesebb dolgokat is. Egyrészt azt, hogy kevesen ismerik Klicskóékat Amerikában, másrészt a németországi gálákat nem lehet jól illeszteni az amerikai tévéprogramba, és harmadrészt, de nem utolsósorban, mert a meccsei nem elég izgalmasak ahhoz, hogy mindent félresöpörjenek Vlagyimir Klicsko kedvéért.

 

Az izgalom Düsseldorfban is hiányzott a Klicsko-meccsből, de ezen már nem szabad fennakadni, mivel ő ezzel az ökölvívással lett nagy sztár Németországban, és ha ez a boksz nem csak a győzelemhez, de a folyamatos telt házhoz is elég, akkor miért változtasson a stílusán?!

Klicsko szombati ellenfelét sem tartotta a szaksajtó túlságosan veszélyesnek, ám azt le kell szögezni, Eddie Chambers a WBO eliminátor meccsén nem csak azt bizonyította be, hogy ragyogó bokszoló, hanem azt is, hogy képes megoldani egy Klicsko-méretű ellenfelet is. Tény, hogy Alexander Dimitrenko legyőzése szép fegyvertény volt, azonban Dimitrenko és Vlagyimir Klicsko között ég és föld a különbség – természetesen nem a testméretük szempontjából. Hisz amíg Dimitrenko képtelen volt távol tartani az amerikait, addig Klicsko 12 meneten át elérte azt, hogy Chambers egyszer se kerüljön olyan helyzetbe, hogy tisztán támadhassa védtelenül hagyott fejét.

És ez az, ami miatt túl sokat nem is szabad elemezni a Klicsko-Chambers meccset. Mert ugyan volt az amerikainak 1-1 jelzés értékű találata jobb kézzel, főleg a meccs első felében, de egyik szituáció sem okozott észlelhető gondot az ukránnál. Az amerikai jobb esetben Klicsko gyomrát püfölte, rosszabb esetben, mintha edzésen lenne, ellenfele kinyújtott baljába ütött bele – pedig a világbajnok kezén nem is pontkesztyű volt. Így aztán legfeljebb azokat a „pankrációra” emlékeztető jeleneteket jegyezhetjük le Chambers-szel kapcsolatban, amikor a ránehezedő Klicskót a hátára kapta, mit több, egyszer el is dobta. De ahogy fogyott az amerikai ereje, ez a kis izgalom is elmaradt.

 

 

 

 

Viszont nem kellett sok ahhoz, hogy már a második menetben befejeződjön a küzdelem, amikor Klicsko egy óriási jobbosa utat talált Chambers kesztyűi között. Chambers megbillent ugyan, de végül nem ment le.

Aztán azt is le kell jegyeznünk, hogy a fáradó Chambers a 9. menet után kicseréltette a jobbján a kesztyűt, s ezzel értékes plusz két perc pihenőhöz jutott. Látszólag kellett is neki egy kis oxigén! Azonban mindez nem volt elég ahhoz, hogy kihúzza a meccs végéig, ugyanis a 12. menetben teljesen elkészült erejével, összezuhant, és már csak ahhoz volt ereje, hogy elmozogjon a WBO/IBF világbajnok elől. Klicsko amikor utolérte, egy balhoroggal nyitott, ami látszólag egy könnyed, laza mozdulat volt, és aminél sokkal nagyobbakat is elviselt már az ellenfele - Chambers mégis eszméletlenül feküdt el, alig 10 másodperccel a meccs végét jelző gongszó előtt. Csak a visszajátszásból derült ki, hogy mindez egy nagyon dinamikus, és pontos találat volt.

Vlagyimir Klicsko hivatalosan TKO-val nyert a 12. menet vége előtt 5 másodperccel, egy olyan mérkőzésen, aminek az összefoglalóját akár 5 másodpercben is el lehetne készíteni. A 34 éves ukrán legközelebb az olimpiai bajnok Alexander Povetkinnel (19 győzelem – 0 vereség) fog bokszolni, ám a mostani, valamit a Povetkin-Chambers meccsből kiindulva, azt sem lesz megoldhatatlan feladat a címvédő számára.

„Chambers egy rendkívüli bokszoló” – mondta Vlagyimir Klicsko az Eddie Chambers felett aratott kiütéses győzelme után. „Úgy tűnt, hogy Chambers a hatodik menet után szellemileg felőrlődött. Nehéz úgy megütni valakit, aki nem csak nagyon passzív, de kizárólag arra törekszik, hogy ne üssék ki.”

„Tudtam, hogy nagyon gyors a jobb keze, és ez ellen nem lehet semmit tenni” – jelentette ki az amerikaiak reménysége, aki a mérkőzés elején többször a hátára kapta ellenfelét, amikor az lenyomta, és ráfeküdt. „Azért tettem, mert ki akartam zökkenteni őt. A kiütésre nem emlékszem…” – nyilatkozta Chambers, akit a biztonság kedvéért a sajtótájékoztató után kórházba vitték kivizsgálásra.

 

 

 

 

Fotók: sport.de