A Démász-Szeged 25 éves klasszisa négy éve, Athénban meglepetésre lett harmadik ebben a számban, a nevét akkor szinte még senki nem ismerte. Azóta aztán - tavaly - nyert világ- és Európa-bajnokságot is, és bár az idei, milánói kontinensviadal nem úgy sikerült számára, ahogy szerette volna, a júniusi, hazai környezetben rendezett Világkupán már ismét a 2007-es Vajdát láthatták a szurkolók.
Ennek fényében nem volt túlzó a magyar versenyző célkitűzése, amely egyértelműen az első helyről szólt, az elmúlt fél évben más pozíciót gyakorlatilag ki sem ejtett a száján, amikor az 1000 m-es olimpiai verseny került szóba.
Persze az aranyérmet nem adják ingyen, erről az első helyével egyből a hétfői előfutamból a legjobb kilenc közé került Vajda már a rajt előtt meggyőződhetett, hiszen amikor körülnézett, többek között a címvédő spanyol David Calt, az Athénban második német Andreas Dittmert és az aktuális Európa-bajnok francia Mathieu Goubelt látta maga körül. 
Óvatosan kezdett a vb-címvédő magyar, aki a legjobb idővel került a végjátékba, 250-nél csak a nyolcadik volt, miközben az élen az üzbég Vagyim Menkov őrületes tempót diktált. Vajda még féltávnál is csak a középmezőnyben haladt, a második 500-on aztán elindult úgy, hogy csak Cal tudott vele tartani. Sokáig úgy tűnt, hogy az utolsó méterekre marad a döntés, de a magyar máshogy gondolta: 150 m-rel a vége előtt ellépett spanyol riválisától és a magyar szurkolók üdvrivalgása közepette fokozatosan növelte előnyét, a célba pedig végül mintegy másfél hajóhosszas, óriási előnnyel érkezett. A második Cal, a harmadik pedig a kanadai Thomas Hall lett. 
  

A július 15-én, edzés közben elhunyt Kolonics György emlékére fekete karszalaggal versenyző Vajda aztán a célban diadalmasan emelte magasba a lapátját és boldogan csapkodta a vizet, a drukkerhad pedig önkívületi állapotban ünnepelte a magyar küldöttség első pekingi aranyát.
 "Bajnok vagyok!" - kiáltott fel Vajda Attila, miután a kenuegyes megnyerése után kiszállt a hajóból. "Úgy jöttem ki, hogy nyerni akarok, s köszönöm egy embernek, aki nem lehetett itt, de fentről figyelt engem, s az egész csapatot. Köszönöm Koló!" - nyilatkozott Vajda. "Nagyon sok erőt adott a küzdeni akaráshoz, nagyon nehéz volt az egész verseny, ő végig velem volt, s az utolsó ötvenen már nem kellett, hogy velem legyen."
Vajda hozzátette, nem gondolta volna, hogy ő szerzi a magyar küldöttség első aranyát.
 "Arra gondoltam, hogy a kajakosok, kenusok között én leszek az első. Az volt a lényeg, hogy a táv elején az elsőkkel menjek, s végét meg tudjam nyomni. Ehhez nincs mit hozzátenni, fantasztikus érzés, csak így tovább!"

Fotó: MTI