Az idén második évét élte meg szövetségi kapitányként ebben a sportágban. Háromszoros olimpiai bajnokként rengeteg versenyzői tapasztalattal rendelkezik, kapitányként miként mozog a kajak-kenu sportban?

Otthonosabban, mint mondjuk a 2009-es esztendőben. Versenyzőként valóban volt időm alaposan megismerni ezt a sportágat, ám szövetségi kapitányként, vagyis más szerepkörben egészen másként kell megközelítenem bizonyos szituációkat és embereket. Tapasztaltabb vagyok, mint az első évben voltam, jobban feltérképeztem a „játékteret”, de természetesen mindig adódnak új helyzetek, amelyeket meg kell tanulni jól kezelni.

A kajak-kenu hosszú évtizedek óta tartó sikeressége a közvélemény számára predesztinál bizonyos elvárásokat a sportággal szemben. Az ön reményeinek, terveinek megfelelően teljesítettek az idén a versenyzők?

Úgy érzem, összességében elégedettek lehetünk, ugyanakkor szembe kell néznünk hiányosságokkal is. A női kajak szakág ismét a legtöbbet hozta a „konyhára”, a lányok szinte minden álmot megvalósítottak. Számomra a legfontosabb, hogy csapathajónk megőrizte vezető szerepét a világbajnokságon, hiszen véleményem szerint a négyes mutatja meg a leginkább az értékeit, erejét egy-egy országnak. A kenusok is előreléptek a 2009-es esztendőhöz képest, ám a férfi kajakosokkal kapcsolatban vegyesek az érzéseim. Az Európa-bajnoki szereplésük a vártnál jobban sikerült, a világbajnokságon azonban összességében alulmúlta magát a szakág.

Gondolom, az év negatívuma is innen érkezik…

Számomra a férfi négyes világbajnoki szereplése volt az.

És az év legnagyobb meglepetése kinek a nevéhez fűződik?

Na itt láthatjuk a kettősségét a férfi kajak szakágnak, hiszen a legnagyobb szenzációt Szalai Tamás Európa-bajnoki győzelme jelentette. Ugyanakkor kiemelném az Év sportolónőjének választott Janics Natasát is, aki az idén a sportág pozitív hőse volt, az elmúlt esztendők nehézségei után ismét a régi önmaga tudott lenni a vízen.

Az idény összegzése után, tekintsünk át egy kicsit a jövő évbe. Nem túlzás leírni: kapitányként az eddigi legnagyobb kihívás előtt áll…

Bizony, olimpiai kvalifikációs év következik, ami nagyon fontos feladatokat ró mindannyiunkra. Fantasztikus érzés, hogy Szeged rendezheti meg ezt a világbajnokságot, és külön öröm, hogy a sportág, a külföldi és hazai versenyzők akarata érvényesült akkor, amikor Vichytől átvettük a rendezés jogát. Versenyzőként a világot járva megtapasztaltam, hogy ebben a sportágban nincs olyan, hogy hazai pálya. Csak egyetlen helyen, Szegeden lehet ezt megélni, átérezni. Sokan irigykednek ránk azért a szeretetért, hangulatért, amit mi a szurkolóinktól kapunk, és pontosan ezért imádnak is nálunk versenyezni a külföldi kajakosok, kenusok. Nem túlzás kijelenteni, hasonlóan nagy izgalommal és lelkesedéssel várjuk ezt a versenyt, mint a londoni olimpiát. És ha most kívánhatnék is magunknak valamit az új esztendőre, akkor az a maximális kvalifikáció legyen! Bízom benne, hogy a 2006-os világbajnoksághoz hasonló érzéseket élünk majd át 2011-ben is.