Vajda Attila bízik benne, hogy a rosszat ezzel letudta, s az augusztusi szegedi olimpiai kvalifikációs világbajnokságon a legjobbját tudja nyújtani szülővárosában és revansot tud venni az üzbég Vadim Menkov-on.

Vajda Attila és Szeged. Szeged és Vajda Attila. Elválaszthatatlanok. Ha az augusztusi olimpiai kvalifikációs világbajnokságról esik szó, a szegedi helyszín mellé sokan asszociálják a helyi fiú, Vajda Attila arcát, a szakértőbbek pedig C-1 1000 méteren egyenesen Peking olimpiai bajnokának győzelmére teszik le a voksukat.

Érthető, hiszen a szegedi születésű Vajda Attila szinte lubickol a Maty-éri viadalokon, szárnyakat ad neki a hazai közönség, no és segíti őt a jól ismert hazai pálya.

„Ha világbajnokság és Szeged? Akkor látom magam előtt a 2006-os világbajnokságot, még érzem azt az örömet, amit a bronzérem után átéltem. Nehéz helyzetből álltam fel abban az évben, így ennek az éremnek úgy tudtam örülni, mintha én nyertem volna meg a döntőt” – mondja Vajda.

2006 óta jó pár év elrepült már. Sikerekből (olimpiai, világ- és Európa-bajnoki győzelem) és kudarcból is kijutott neki ezen idő alatt. Hosszú utat járt be, és hosszú, küzdelmes út közepén tart most is, amelynek végállomása London, s reményei szerint az újabb olimpiai aranyérem.

„A sok meló, a kemény munka időszaka ez – mondja. – Fárasztó, azért is, mert a 2010-es év végét tüdőgyulladással töltöttem, három hetet kellett kihagynom és szinte újra kellett kezdenem mindent. De ismét lendületben vagyok! Amikor átlépünk a következő esztendőbe, mindig belelkesülök, felgyorsulok. Így vagyok 2011-gyel is. Ilyenkor már tudatosul bennem, hogy ma holnap itt vannak a válogatók. Azt kell mondjam, több szempontból is nehéz év előtt állok. Nem csak az olimpiai kvalifikáció motivál, számomra Szeged, a hazai közönség szeretete is plusz feladatot jelent, szeretnék én is élményt adni nekik a versenyzésemmel, a sikeremmel. És az idén nem csak a külföldi versenyzőkre kell koncentrálnom, nem szabad megfeledkeznem Sarudi Paliról sem, aki tavaly már bebizonyította, hogy nagyon is számolni kell vele. Vagyis a válogatók is hozhatnak izzasztó pillanatokat."

Lelkesen beszél. Az az ember érzése, hogy szinte már holnap odatérdelne a világbajnoki rajthoz. Igaz, Szegedig még jó pár kilométer, még több száz edzés hátra van.

„Az edzőmmel, Vécsi Viktorral igyekszünk még tudatosabban megtervezni az évet, megpróbáljuk a legjobban beosztani az energiáinkat, megtalálni a megfelelő hangsúlyokat. Az idén egy kis könnyebbséget jelent, hogy a válogatók nem lesznek olyan közel a világbajnoksághoz, vagyis elegendő idő jut arra, hogy a világbajnokságra újra formába lendüljön az ember. De erről valóban a válogatók után érdemes beszélni. Most Tatára készülök, a központi edzőtáborra, majd elutazunk Portugáliába, ahol közel egy hónapot töltünk el luxus nélkül, de számomra teljesen ideális körülmények között. Aztán pedig kezdődik a nagy versenyfutás.”

Versenyfutás és küzdelem. A fárasztó edzésekkel, az erős fájdalmakkal, az idővel, az ellenfelekkel. Hogy kikkel?

„Az elmúlt évek azt mutatták, hogy a nemzetközi mezőnyben Vadim Menkov a legnagyobb kihívás, de senki ne gondolja, hogy csakis rá koncentrálok. Bármikor történhet a 2006-os világbajnoksághoz hasonlatos meglepetés, mint amikor a mexikói fiú a szélső pályán nyerte meg az aranyat. Mindenkire oda kell figyelni, észnél kell lenni a pályán. És bár itt legbelül természetesen egy szép győzelemről álmodozom, akkor sem leszek elkeseredve, ha kikapok a Maty-éren. A sors inkább most vegye el, és 2012-ben adja vissza azt, amit esetleg nekem szán.”